Sokszor fordult már elő mindenki életében, hogy azt kívánta: „Bárcsak összejönne életem legnagyobb fogása!” Nos, most épp erről szeretnék egy történetet elmesélni, amely mély üzenet hordozója.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy halász. Ez a halász egész életében csak a horgászattal foglalkozott. Soha nem fogott egy nagy halat sem, mindig a kisebbekkel kellett beérnie. Folyton azt kívánta, hogy: „Bárcsak egyszer, csak egyszer sikerülne egy nagy halat fognom, hogy mindenki lássa, hogy én kiválóbb vagyok a halászatban, mint más!”. Ezzel a gondolattal halászott minden egyes nap.

Egy napon, amikor horgászni indult, teljesen másképpen érezte magát, mint általában. Érezte, hogy ma van az a nagy nap, amikor ő azt a hatalmas halat kifogja. Beült a csónakjába, és beevezett a tó közepére, oda, ahol eddig soha nem halászott. Sokat időzött csónakjával a víz felszínén, és már lassan feladta meggyőződését, hogy ma beteljesül az, amire már oly régóta vágyott. Amikor eldöntötte, hogy hazaindul, hirtelen a horgára akadt valami. Először azt hitte, hogy ez is egy szokásos méretű, apró hal lesz. Most az egyszer nem így volt. Egy óriási hal harapott a horogra. Amikor erre rájött, gigászi harc vette kezdetét. A csónakban álló férfi egy fél órán keresztül dulakodott az erős hallal, de a hal nem hagyta magát. A hangulat irtó feszült volt, a horgászbot zsinórjával együtt.

Telt, múlt az idő. Egyetlenegy gond volt, a horgász arról nem tudott, hogy ragadozó halak is vannak a tóban. Amíg ő harcolt sok időn keresztül az álmáért, azok a húsevő halak szép lassan elfogyasztották a hatalmas méretű, vízben élő társukat. Mire a horgász kihúzta, nem maradt már belőle más, csak a feje. A harcos csalódottan összeszedte a holmiját, hazament, és megfogadta, hogy nem fog soha többé halászni.

Ez a kis történet hatalmas tanulságot hordoz. Hiába várjuk életünk „legnagyobb fogását”, ha képtelenek vagyunk azt kihúzni a vízből. Ahhoz, hogy sikert arassunk, és elérjük az álmainkat, nem elég pusztán várni, hogy a sült galamb a szánkba repüljön, küzdenünk kell érte. Hiába van előttünk a lehetőség, ha nem használjuk ki időben. Az életben, ha adódik lehetőség egy olyan fogásra, amelyre már nagyon régóta vágyunk, használjuk ki, teljes erőbedobással küzdjünk érte, hogy a miénk legyen. Ne hagyjuk, hogy a „ragadozó halak” elvegyék tőlünk az álmunkat.

A másik legfontosabb dolog, hogy ha kudarc is ér bennünket, soha ne csüggedjünk. Ne adjuk fel azt, ami nekünk a legfontosabb! Inkább nézzünk a dolgok mögé, és gondolkodjunk el azon, hogy hol ronthattuk el. Mielőtt valamilyen butaságot cselekednénk, gondolkodjunk el rajta, mert lehet, hogy az, amit tennénk, az egész életünkre kihatással lenne. Mindenkinek egyenlő esélye van a sikerhez, a szerencsefaktor mindenki számára egyenlő. Amit befolyásolni lehet, azok mi magunk vagyunk. Mi tudjuk az előttünk álló „siker ajtókat” kinyitni. Mi a vagyunk a siker kulcsa.

fotó:

unsplash-logoZheng Hong Chua