A Black Mirror, azaz a Fekete tükör napjaink egyik legizgalmasabb sorozata. A cím tökéletesen kifejezi a sorozat lényegét: a mai világ emberének tart tökéletes tükröt, amiben jómagam a szomorú jövőt vélem felfedezni. Mindegyik része fantasztikus, és a nemrég megjelent film is eléggé ütős lett. Engem a harmadik évad első része fogott meg leginkább. A Szabadesés.

A történet olyan jövőt tár elénk, ahol a közösségi oldalak teljesen átvették az emberek élete felett az irányítást. Egytől ötig terjedő skálán lehet osztályozni egy bizonyos személyt, azonban ez az értékelés nem csak egyszerű like vagy dislike. Ez a pontszám határozza meg azt, hogy milyen házban élhetsz, milyen helyen dolgozhatsz, hova mehetsz és hova nem, milyen kocsit bérelhetsz. Ebből következik, hogy vannak értékes emberek, mondjuk 3,5 feletti értékeléssel és vannak a nem értékes emberek 3,5 alatt.

Amikor megnéztem ezt a részt, egyből az jutott eszembe, hogy ez simán bekövetkezhet. Teljesen el tudom képzelni, hogy az emberek úgy értékelik majd egymást, mint manapság a kocsmákat Facebookon, 5 csillag vagy 1 csillag. Mennyire szomorú az, ahogyan az emberiség az internetet, aminek a felszabadítást kellett volna elhoznia, csapdává formálta, és még bele is sétált. Igazi ferde tükör ez a mai világnak, hiszen már ismerkedni se tudunk élőben, félünk megszólítani egymást. Egyre több olyan történetet hallok, hogy: „Tinderen olyan jól nézett ki, és lehetett vele beszélgetni. De amikor találkoztunk, nagyon kínos volt, nem volt közös téma.” Valamilyen furcsa oknál fogva rosszul használjuk ezeket a közösségi oldalakat. Sok embernek a Facebook- vagy Instagram-fiókja fontosabb, mint az igazi önmaga. A közösségi oldalak beszippantják az embert, ha rosszul használja azt.

A Szabadesés a közösségi oldalak rossz használatának következményeit mutatja be. Hiszen az a világ minden, csak nem őszinte, mindenki csak a pontokért hajt. Megjátssza magát, olyan kaját eszik, amit nem is szeret, de jól néz ki a képen. Tanácsadóhoz jár, aki valamilyen logaritmussal kiszámolja neki, hogy várható-e növekedés a skáláján, vagy nem. Sőt még néhány tippet is ad, hogy kivel kéne barátkozni és kivel nem. A minőségi ember nem kommunikál a nem minőségivel, mivel az rontja a pontszámát. A repülőgépen külön helyek vannak fenntartva az igazán „jó” embereknek, akiknek értékelése 4,5 feletti, a rendőr pedig pontot von le tőled, ha úgy érzi, nem viselkedtél megfelelően. Egy diktatúra tulajdonképpen, amit a közösségi oldal prémiumcsillagos emberei működtetnek. Az őszinte ember pedig, aki nem a csillagaival érdemelte ki ezt a jelzőt, el van taposva, jelen esetben le van értékelve. Az ilyen emberek sosem illettek bele a diktatórikus rendszerekbe, mindig megakasztották a fogaskereket.

Sokszor kirázott a hideg filmnézés közben, annyira élethű volt ez a rész. Sajnos a világunk lejtőn halad, aminek akár ez is lehet a vége. Nem a majmok veszik át a Föld felett az irányítást, hanem a közösségi oldalak és az emberi butaság. De jó, hogy vannak ilyen sorozatok, amelyek megmutatják a lehetséges szomorú jövőt. A kérdés már csak az, hogy a generációm tanul-e belőle. Én személy szerint sokat tanultam.