Szabó Kamilla Lilla, az USAMV (Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem) biotechnika szakának másodéves hallgatója, az X-Faktor tehetségkutató verseny jubileumi évadában tűnt fel. Bár korábban sosem énekelt tömeg előtt színpadon, énektanárhoz sem járt, sikerült a táborig eljutnia. Kiesése nem szomorította el, azóta már saját dalt is kiadott.

– Hogyan élted meg az X-Faktort? 

– Nagyon pozitívan éltem meg az egészet, mivel rossz visszajelzéseket nem kaptam, sem mentoroktól, sem pedig a többi versenyzőtől. Amikor közösen próbáltunk a többiekkel, ők is dicsértek a hangom miatt. Összességében kellemes élménnyel gazdagodtam.

– Kik azok, akik arra biztattak, hogy jelentkezz?

– A körülöttem lévők közül mindenki arra biztatott, hogy próbáljak meg valamilyen tehetségkutatót, mert van tehetségem az énekléshez. A barátaimtól kezdve a családomig mindenki mellettem állt.

– Korábban jártál már énektanárhoz?

– Igazából soha nem jártam énektanárhoz. Gitározni tanultam körülbelül két évig, amikor még kisiskolás voltam. 

– Mennyire vagy elégedett a tehetségkutatóban nyújtott teljesítményeddel?

– Nagyon elégedett vagyok, mivel soha nem gondoltam volna, hogy ekkora közönség előtt énekelhetek majd. Sokan úgy mentek a válogatóra, hogy már előtte elég sok fellépésük volt, de nekem ilyenben addig nem volt részem. Izgultam amiatt, hogy a mentoroknak kell énekelnem, illetve, hogy ország-világ láthat majd a tévében, de úgy gondolom, ahhoz képest jól teljesítettem. Féltem attól, hogy elrontom a szöveget, szerencsére ez nem történt meg.

– Hogyan élted meg azt, hogy a legutolsó pillanatban te voltál az, akit Puskás Peti a táborban felállított a székről?

– Ahhoz képest, ahogy a többiek teljesítettek, én aznap nem éreztem magam annyira jónak. Emiatt is látszott rajtam, hogy rettenetesen izgulok, amikor leültettek. Mielőtt elénekeltem a számot, Peti megkérdezte, miért azt a dalt választottam, és elmondtam, hogy az „anya” szó szerepel benne, nekem pedig nagyon sokat jelent anyukám. Ezen annyira elérzékenyültem, hogy sírógörcsöm lett. Megkérdezték, hogy szeretnék-e megállni néhány percre, de akkor úgy gondoltam, nem szükséges. Most visszagondolva talán mégis szükségem lett volna kis időre. Elfogadtam, hogy ennek így kellett történnie, nem szomorkodom miatta.

– Van olyan mondat, amit a mentorok mondtak neked és nagyon emlékezetes maradt számodra?

– Építő jellegű kritikákat kaptam. Én eddig nem figyeltem oda arra, hogy amikor valamit előadok, azt építenem kell, hogy legyen a dalnak íve. Azóta erre nagyon odafigyelek.

– Mit gondolsz, sikerült a kiesés után megtalálnod a sikeredet?

– Ez még számomra is kérdőjel. Sokan kérdezték, hogy megpróbálnám-e még egyszer az X-Faktort, de úgy vagyok vele, hogy mindennek megvan a varázsa. Ha valami megtörténik, akkor annak úgy kell történnie. Van egy rossz tulajdonságom, amire az X-Faktor alatt jöttem rá: nem vagyok céltudatos, előre tervező személy. Végig csak sodródtam az árral, és megéltem a pillanatokat. Szóval egyelőre nem tudom, mit hoz majd a jövő, de ha egyszer újra megpróbálom, akkor biztos, hogy céltudatosabban vágok neki.

– Nemrég megjelent az első dalod Hold on to Me címmel. Mi ihlette?

– A barátom ihlette, hisz mindig, mindenben mellettem áll. Néha előfordul, hogy úgy érzem, „nehéz vagyok”, és lehet, nem könnyű ezt elviselni, de ennek ellenére tartson ki mellettem. Nem mintha nem ezt tenné, vagy bármilyen probléma fennállna a kapcsolatunkban, minden a legnagyobb rendben van közöttünk. Amikor ezt a számot írtam, bizonytalan periódusom volt, és erről szól a dal: ő erőt ad nekem, ha néha feszült vagyok. Nagyjából ez ihlette a számot. Egyféle hálát is kifejezek a zenében. Az első verzében hallható, amikor azt éneklem: „it feels like I am drowning in the ocean without your hand”. Ezt azzal kapcsolom össze, hogy ő nagy segítség nekem, főleg a nehéz helyzetekben. Sokszor motivál. Mindenkinek van olyan időszaka, amikor lent érzi magát, és igenis szükségünk van valakire, hogy felemeljen. Ez lényegében szerelmes dal, amit a bizonytalanságom, a félelmem ihletett. Lehet azért, mert az előző kapcsolataimban, ha nem voltam topon, és ez kivetítődött a barátomra, nem azt a bánásmódot kaptam, amire szükségem lett volna. Azt hiszem, ezért kiemelten fontos számomra, hogy kitartsanak mellettem. Alapból kevés az önbizalmam, de a barátom mindig ösztönöz, hogy legyek magabiztosabb. Az X-Faktor is sokat segített ebben, az éneklés terén is nagyobb már az önbizalmam.

– Miért angolul írtad az első dalodat?

– Jómagam sem tudom, miért angolul írtam meg, valamiért úgy jött az ihlet. Én is csodálkozom magamon, hogy ez így megszületett, mivel az angoltudásom átlagos. Próbáltam magyarul is írni, de nem vagyok biztos abban, hogy olyan lett, amilyet én szeretnék. Úgy érzem, a magyarral még várnom kell, de nagyon szeretnék majd saját magyar számot is.

– Az egészet te írtad, vagy volt segítséged?

– A szöveget és a dallamot is én írtam. A szöveget két nap alatt írtam meg, első nap néhány óra alatt be is fejeztem, másnap átnéztem, és javítottam rajta. A stúdiófelvétel már több időbe telt. Sokszor mondják, hogy vigyázni kell, amikor számot írsz, mert nagyon könnyen azt mondhatják rá, hogy ezt már hallották valahol, ezért erre próbáltam odafigyelni. 

– Milyen volt a videóklip-felvétel? 

– Elég fagyos. A stúdióban hideg volt, ugye én a klipben ráadásul még szoknyában is vagyok, közben ventilátor fújta a hajamat, emiatt voltak pillanatok, amikor már könnyeztem a hidegtől, de megcsináltuk. A felvétel alatt, a hideget leszámítva, nagyon jól éreztem magam, mert egy hullámhosszon voltunk a rendezővel, csak úgy jöttek az ötletek.

– Hobbi- vagy karrierszinten szeretnél a jövőben zenével foglalkozni?

– Jó lenne karriert építeni erre, viszont jelenleg egyetemista vagyok, és nem tudom, hogy az az út merre vinne. Egyelőre úgy vagyok vele, hogy majd kialakul. Ahhoz, hogy karrierként folytathassam, nagyon sok időt és energiát kell belefektetnem, viszont egyetem mellett ez nagyon nehéz.