A közösségi média közössége, bár nem hivatalosan (még), de újabban nemzetközi ünneppé avatta a december eleji hétvégét, amelyen a Spotify közli a felhasználókkal, milyen és mennyi zenét hallgattak, hogyan, mikor és egyáltalán miért. Ennek hivatalos neve pedig nem személyes adatok felhasználásának cukormázba csomagolása, hanem Spotify Wrapped.

Ezeket az esztétikusan összeállított statisztikákat persze tovább lehet osztani más közösségimédia-felületeken is, hadd lássa mindenki, milyen makulátlan zenei ízlésünk van. Éppen ezért lehet, hogy amióta van ez az évzáró kiértékelő, kicsit úgy hallgatok zenét Spotifyon, mint ahogy kamaszkoromban naplót írtam. Tudtam, hogy csak magamnak csinálom, egyedül vagyok és csak rám tartozik. De mi van, ha… Mi van, ha valaki véletlenül megtalálja és beleolvas, a biztonság kedvéért tegyünk egy-két idegen szót és jelzős szerkezetet is abba a beszámolóba a hátamnál ülő fiúról. Esetünkben pedig, ugye, két Rihanna-szám között bár egy Beethovent, de legalább egy kis Doorst illik közbeszúrni, mert mi van, ha…

Persze, az ember maga dönti el, hogy megosztja-e, miket hallgatott tusolás, vezetés, mosogatás közben, de aki nem mer előállni a statisztikáival, az alapból gyanús. Már csak magamból kiindulva is, én sem azért nem posztoltam, mert éppen szakdolgozatot írtam helyette, vagy idős néniket kísértem át az úton, hanem mert eggyel több volt az Azahriah-szám benne, mint szerettem volna. 

Az idei újdonság a statisztikákban az, hogy a Spotify karaktertípust rendel hozzád, aszerint, hogy hogyan hallgatod a zenét. Persze, nem azt mondja meg, hogy rosszul vagy jól – legalábbis nem expliciten –, hanem megtudhatod, hogy vámpír vagy, alakváltó vagy egyéb mágikus lény. Én küklopsz vagyok. A küklopsz definíciója szerint: Ha zenehallgatásról van szó, hűséges és odaadó vagy. Szeretsz egy műfajra koncentrálni. Néha monoklival. Magyarán: nem nagyon lépek ki a zenei komfortzónámból, köszönöm, Spotify, ezt jó tudni.

Mégis furcsa, hogy többnyire azért az emberek milyen lelkesek, hogy a Spotify egész évben követi a tevékenységüket, raktározza róluk az adatokat, év végén pedig becsomagolva odaajándékozza, hogy nesze, idén is több volt a guilty pleasure-öd, mint szeretted volna. Bezzeg, amikor szegény Zuckerberg csinált hasonlót, hetekig izzadt a bíróságon. Lehet, hogy a titok abban rejlik, hogy szép animációkkal kell prezentálni, és Zuckerbergnek nem is ügyvédre, csak jó PR-osra lett volna szüksége.