Mondják, hogy az első szessziós időszak a legkegyetlenebb. Ez nem feltétlenül igaz. A másodikban is éppen annyira vért fog izzadni az, aki nem éri be az átmenővel, de sok esetben még azok sem menekülnek a gyomorgörcstől, akik azt vallják, mindegy hányas, csak legyen meg. Igaz ami igaz, a sfântu’ cinci sok egyetemistát húzott már ki abból a gödörből, amibe a legtöbb alkalommal saját magunk ugrottunk fejest, ez viszont független attól, hogy éppen hányadik vizsgaidőszakunkat éljük meg. Végzősként már kialakult egy olyan rutinom, amit, ha becsülettel és odafigyeléssel követek, sikerül átrugdosnom magam a nehéz heteken – ezt a tapasztalatot osztom meg most veletek is. Nem vállalok azonban senkiért felelősséget, ha nagy jegyeket szeretnél, nem a jó cikket olvasod.

Első és legfontosabb tipp: aludd ki magad, majd szánj időt az elkészülésre, mielőtt elindulnál otthonról. Ha nagyjából kapisgálod, hogy miből kellene vizsgázni, akkor is hatalmasat dob az önbizalmon, ha kipihenten és magaddal szemben elégedetten jelensz meg a vizsgán, de ha teljes mértékben párhuzamos vonalon futsz is a tantárggyal, akkor legalább annyival tiszteld meg a napod és saját magad, hogy nem kialvatlanul, üres gyomorral, energiaitallal a kezedben esel be a tegnapelőtti paradicsomfoltos pulcsidban. Ha bukunk, legalább szépen bukjunk. Nem mellesleg, a tapasztalataim alapján, ha a legnagyobb önbizalommal beszélsz bármiről is, még akkor is elhiszik, hogy igazad van, ha épp a legnagyobb baromságot szülte meg az ajkad.

Második tipp, ami vetekszik az elsővel: használd ki a hirtelen érkező pluszidőt. Olyan időszakba csöppensz hirtelen, amikor nem kell egyetemre járni. Mármint órákra nem kell járni, de a vizsgát is opcionálissá lehet alakítani, ha jól csinálod. A lényeg, hogy hirtelen felszabadul egy jó nagy adagnyi idő, amit hasznosan is fel lehet használni. Értem ez alatt azt, hogy a syllabust kicsit górcső alá véve, elhiteted magaddal, hogy a félév során feldolgozott témák valójában az álalános műveltséghez tartoznak, és te, bizony, nem vagy általánosan műveletlen, tehát a hirtelen nyakadba szakadó időtengerben úgy tudsz úszkálni, hogy a hasonlóan általánosan művelt csoporttársaddal, barátoddal kimentek sörözni, vizsgára való készülődés címszó alatt. Ha nem hiszed, zárómondatként megsúgom, hogy ezt brit tudósok tanulmányaiban olvastam, tehát teljes mértékben hasznodra fog válni.

Harmadik és egyben utolsó tipp: ne stresszelj! Ugye, milyen jó tanács? Tudom, hogy ennyivel ki is űztem belőled a gyomorgörcsöt, csak azt nem értem, a pszichológusok miért nem alkalmazzák ezt az egyszerű módszert, hogy megmondják, mit ne érezz. Na, de a lényeg, hogy tényleg ne engedd, hogy maga alá temessen a pánik. Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna. Ezt talán először Micimackótól hallottam, majd Kertész Imre könyvében olvastam, de szerintem az első hivatalosabb forrásból származik, ezért téged is meg kellene győznie. Mert tényleg mindig lesz valami, és mindig alakulni fog az élet. Az idő nagy részében pedig, hidd el nekem, tudsz annyit produkálni, hogy a pótszessziós hét és az azt megelőző üresjárat két teljes hétnyi vakációt eredményezzen.

Végső soron sok sikert kívánok, amennyiben ezeket betartod, és a Fennvaló is úgy övezi az utad, hogy az neked jó legyen, akkor biztos minden a legnagyobb rendben lesz!