Ez történt azzal a meséskönyvvel is, amelynek Dúró Dóra Magyarországon hadat üzent. A Mi Hazánkért Mozgalom elnökhelyettese ledarálta a kötetet és a jelenetet videóra vették, ezáltal nagy összefogást generált az LMBTQ-közösségben és azon kívül is. A videó futótűzként sepert végig az interneten, megosztások és vélemények töltötték meg a Facebookot és Instagram-sztorikat, több influenszer is kifejtette gondolatait, a politikus népszerűtlen véleménye mégis akkora sikert aratott, hogy annyian megvásárolták a kötetet, hogy jelenleg már csak előrendelni lehet. Dúró Dóra szeretné megakadályozni a második kiadást, mert szerinte a könyv melegpropaganda, és veszélyes a gyerekekre. Helyes-e egyáltalán melegpropagandának jellemezni egy olyan meséskönyvet, amelyben hátrányos helyzetű vagy kirekesztettségben élő karakterek szerepelnek, és amely elfogadásra tanít? Azért nem lehet a mesében a két királylány szerelmes egymásba, mert akkor a mesét hallgató Juli megnézi, mi van az ovistársa szoknyája alatt? Kötve hiszem, hogy ezt hozná ki a gyerekekből. És azt sem hiszem, hogy ez a könyv ott lesz az óvodák polcain. Ha egy szülő úgy dönt, hogy nem akarja továbbadni azt a felfogást, amit a könyv képvisel, akkor nem veszi meg a gyerekének. Nem lesz melegpropaganda egy könyv attól, hogy meleg karakterek vannak benne. Nincs agresszív erőltetés. Szerintem sehol nem írja a mesék végén, hogy legyél homoszexuális, mert az olyan jó és nagyon megéri. Csak megtanít elfogadni. Megmutatja, hogy a homoszexualitás nem betegség és nem  választható. Én nem olvastam a könyvet, de hiszem, hogy nem csak gyerekeknek szól. Mindenkinek szól, öregnek és fiatalnak egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy egy gyerek sem tudna meleg lenni egy mesétől. Ahogy heteroszexuálisok sem a nép- vagy Grimm-meséktől leszünk.