Az a kartell, aki megtervezte, és megalkotta ezt a megfelelőnek távolról sem nevezhető gyártási formát, nem számolt a súlyos következményekkel, amelyek nemcsak az akkori társadalomra voltak kihatással, hanem ma is (sőt, manapság még inkább) érezzük a hatásaikat. Tény, hogy a tervezett elavulás segítségével növekszik a gazdaság fejlettségi szintje, valamint munkahelyeket is biztosít, hiszen a gyártáshoz, szállításhoz
és eladáshoz hatékony munkaerőre van szükség, mindezek mellett viszont jócskán érezhetőek a negatív hatások is. Az elsőre annak tűnő, de nem mindig szükséges termékek megvásárlása új és felesleges kiadást jelent a fogyasztóknak, valamint az ezekből származó nagy mennyiségű hulladék tárolása is globális problémát eredményez. Hatalmas hulladékhalmok tornyosulnak szerte a világon, és lassan már nincs hely, nincs olyan közeg, amely fel tudná számolni azokat anélkül, hogy kárt okozna a természetben. Ezenkívül a termelés eredményes működéséért természeti erőforrásokat hasznosítanak, mit sem törődve azzal, hogy véges mennyiségekről van szó. Ez a fajta gyártási mechanizmus rettentő szennyező hatással van világunkra. Egyre csak fogynak az érintetlen területek, és mire észbe kapunk, lehet, hogy már késő lesz cselekedni. Az ózonréteg keskenyedik, állat- és növényfajok tűnnek el, halnak ki, véges természeti erőforrásaink pedig hamarosan kimerülnek. Az utánunk következő nemzedékeknek megnehezítjük a dolgát azzal is, hogy ilyen drasztikus mértékben, hidegvérrel kihasználjuk a Földet. Mi lesz a hagyatékunk az utánunk érkező generációknak, ha most tudatosan is pusztítjuk a Földet? Vajon sikerül-e megállítani ezt a romboló folyamatot, mielőtt még késő lenne?