Ülök a laptopom előtt, és azon gondolkozom, hogy éppen egy olyan filmről akarok írni, amelyet a Wellhello dalszövegei ihlettek. A bennem élő tizenéves rockerlány elárulva érzi magát, de a huszonéves fejem be meri vallani: igenis hallgatom Fluor Tomiékat a kezdetektől, és azóta próbálom fejtegetni, hogy ez a banda mitől is működik olyan jól. Mi az a fűszer, ami miatt ők ennyire sikeresek lettek a semmiből? Aztán jött a #Sohavégetnemérős, hogy ezt elmagyarázza nekem. Az írás nem annyira spoileres, nyugodtan elolvasható anélkül, hogy rontana az élményen. Teljes cikk