Kezdődik. Valami furcsa. Szívdobogás. 1-2, 1-2, 1-1, 2-2. Lüktet a fülemben a vér. Egyre gyorsabban és gyorsabban kapkodom a levegőt. Mi történik velem? A testem úgy reszket, mintha feladná a végső harcot. Szédelgek, minden erőm kiszaladt. Nem kapok levegőt, remegek, és patakokban folyik le a víz a testemen, miközben minden csak úgy kihull alólam, és elveszek a semmiben. Szívroham? Most fogok meghalni? Érzem azt a leírhatatlan félelembe burkolt elveszettséget. Megbolondultam? Nem vagyok a magam ura. Ki vagyok én? Hol vagyok? Ez a valóság? Néznek az emberek. Hova fussak? Mit is gondolsz, te butus, egy helyben sem tudsz állni. Az agyam nem működik együtt velem. „El fogsz ájulni, mindenki téged néz, nevetnek rajtad” – skandálja. Egyre homályosabb és szétcsúszottabb minden részlet, teljes káosz…