Ha az átlagot tekintjük, 10 emberből 8 biztosan nincs megelégedve az alakjával. Van,
aki túlsúlyosnak, van, aki épp az ellenkezőjének érzi vagy látja magát. Pontosan így volt
ezzel a 22 éves fitneszedző, Isán Dalma-Henrietta is. A kolozsvári BBTE, Politika-,
Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának hallgatójaként angol nyelven
tanult leadership szakterületen, majd folytatta tanulmányait mesterin, a menedzsment
terén. Bár nem ötvözte a hobbiját, a jelenlegi munkáját a tanulmányaival, elmesélte,
hogyan vágott neki, hogyan sikerült elérnie az álmát, amit a fitneszt illeti, hogy mit
jelent helyesen táplálkozni, és hogyan sikerült átvészelnie a karantént úgy, hogy nem
hagyta abba a munkáját.

– Több éve az életed szerves részét képezi az egészséges életmód, valamint a folyamatos és
kitartó edzés. Pontosan miért és mikor váltottál erre az életstílusra?
– Hét éve kezdtem el edzeni, néhanapján elvégeztem bizonyos alapgyakorlatokat. Régen nagyon
sovány voltam és rengeteg kritikával találtam szembe magam, olyan emberekbe ütköztem,
akik emiatt megszóltak, pedig nem az én hibám volt. Az egyetlen esélyt a sport jelentette,
hogy mindezen változtatni tudjak. Több évig tartott rájönnöm arra, mi az, ami nekem beválik
és mi az, ami nem. 2018-ig csakis saját testsúllyal edztem, mivel bizonyos gátlások miatt nem
akartam terembe járni, valamint nem voltam jártas a fitnesz „weight-lifting” világában. Az
Erasmus programmal Hollandiában utaztam és ez idő alatt kezdtem el megtanulni súlyokkal
edzeni, egyetemi edzők segítségével. Akkor már tudatosan étkeztem, és keményen kiálltam a
céljaim mellett. Akkor döntöttem el, hogy ez az, amivel foglalkozni akarok.
– Egy ideje fitneszedzőként is ismernek az emberek. Nehéz volt-e ezt elkezdeni, mi az, ami nap
mint nap motivált ebben?
– Nehéz ezt a szakmát elkezdeni és elhelyezkedni is benne, hiszen rengetegen pályáznak az
edzői státusra, de kevesen számolnak azzal, hogy mekkora felelősséggel jár, és mennyi
munkát kell belefektetni. Nekem minden az Instagram oldalammal kezdődött, amit azért
készítettem és arra használtam, hogy a tanultakat továbbadhassam, és mások megkaphassák
azt a segítséget, amire nekem sokszor szükségem volt, de az emberek hátat fordítottak. Régi
álmom volt, hogy egyszer edző legyek, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar meg is tudom
valósítani majd. Anélkül, hogy utat engedtem volna az életembe a sok ellenszenves embernek
és akadálynak, hittem abban, amit tudok, és elkezdtem önszántamból edzeni embereket.
Felfigyelt rám egy menedzser és kaptam egy ajánlatot, így el is kezdtem komolyan dolgozni.
Második héten már 24 kliensem volt.
– A koronavírus mennyire volt hatással a munkádra? Tudtál kapcsolatot tartani a klienseiddel
a karantén ideje alatt is?
– Nagymértékben hatással volt a munkámra, a rutinomra. A termek bezártak, nekem meg
haza kellett költöznöm Kolozsvárról. Pánikba estem, de ez csak egy hetet tartott. Utána
kigondoltam, hogy online tréning lesz az, amivel pótolom az edzéseket, és így folytathatom a
munkám. Rengeteget dolgoztam ezen, Zoom-hívások, videók elkészítése, edzéstervek
kigondolása, egy teljes stratégia kialakítása. Ami a legmeglepőbb volt számomra az az, hogy
végül nagyon jól ment, nagyon kreatívnak éreztem magam az egész karantén alatt. Ebből a
szempontból egy áldásnak tartom ezt az időszakot. Na meg a tény, hogy sok időt tölthettem
teljes gőzzel azon dolgozva, hogy a semmiből felépítsek egy olyan tervet és rutint, ami által
azt csinálhatom, amit szeretek, és amivel pénzt is keresek – miközben a világjárvány miatt a
gazdaság nagy része összeomlik – szerintem nagy lehetőség és ajándék volt. Jelenleg még
egyetemista vagyok, mesterképzőn tanulok, és ennek az időszaknak hála, pénzügyileg sikerült függetlenné válnom, illetve úgy tűnik: továbbra is minden csak jó irányba halad. Megtanultam
minden kihívásban a lehetőséget látni. 
– Mesélnél az étkezési szokásaidról? Mennyire szigorú ez a te esetedben?
– Soha nem tartottam diétát, és soha nem hittem a diétázásban. Az „intuitive eating” elvei
alapján alakítom az étrendem, ami arról szól, hogy azért étkezünk, hogy a szervezetünk és
testünk működjön, és éljük túl a mindennapokat. Tehát ha így gondolkodunk, akkor olyan
tápanyagokban dús ételeket fogunk fogyasztani, amelyek vitaminokkal és ásványi anyagokkal
látják el a szervezetünket. Egy másik része ennek a felfogásnak az, hogy alapjáraton minden
embernek tisztelnie kell a testét, ami szintén abban motivál, hogy ne együnk olyan dolgokat,
amelyek ártalmasak. Szerintem mindennek a titka az egyensúly. Mindent meg lehet enni, ha
ismerjük a mértékeket és meg tudjuk találni az összhangot. 
– A karantén alatt, feltételezem, nagyon sok ember elhanyagolta az edzést. Mit ajánlanál
ezeknek az embereknek az „újrakezdéshez”?
– Türelmet. Nagyon figyelmesen és türelmesen kell újrakezdeni!

Fotó: Alexandru Maxim

Manapság sokan elhanyagolják a testmozgást. Különösen igaz lehet ez a fiatalokra, de bárkire, akit a net és a közösségi média könnyedén be tud szippantani, elvonva az időt és figyelmet a fontosabb dolgokról. A magyarországi Nagy Tamás street workou¬t-os tevékenysége jó példa arra, hogy nemcsak értelmetlen dolgok és hülyeségek terjesztésére lehet használni a legnépszerűbb videómegosztót, hanem tömegek motiválására is. Beszélgetésünk során kifejtette véleményét a fiatalok helyzetéről, és többek között azt is elmondta, hogyan tudja leküzdeni a motivációhiányt.

A street workout látványos, és teljesen ingyen elérhető edzésmódszer. Olyan gyakorlatokat tartalmaz, mint a fekvőtámasz, húzózkodás. Lényege, hogy csupán saját testsúlyunkkal dolgozunk. Csak egy rúd szükséges, tehát egy játszótéren vagy parkban is könnyen végezhető. Ilyen videókat láthatunk Tomás Channel csatornáján gyakorlatosorokkal, tanácsokkal. A videókat mintegy hat év alatt több mint 2,5 milliószor látták, és több mint 23 ezren választották személyi edzőjüknek Tamást, ennyien követik ugyanis folyamatosan a csatornát.

– Mikor kezdtél el komolyan foglalkozni a sporttal?

– Majdnem azóta sportolok, hogy az eszemet tudom. Sporttagozatos iskolába jártam, így korán elkezdtem atlétikával foglalkozni. Nem feltétlenül én szerettem volna ezt elkezdeni, sokkal inkább a tanárom gondolta úgy, hogy pörgős, aktív, jó fizikumú gyerekként jól fogok teljesíteni. Kilenc évig meghatározó volt számomra az atlétika, a középiskolában már nem volt kötelező sportolnom, mert magasépítői szakra mentem, így abbamaradt. A tinédzserek körében elég népszerű a konditerem, így én is elkezdtem oda járni. Sokszor hátráltattak különböző sérülések, nem volt ez másként abban az időszakban sem. Emiatt kb. fél év után abba is hagytam. Ezt követően street workouttal kezdtem foglalkozni, lassan hat éve űzőm ezt a sportágat.

– Miért pont ezt választottad?

– Még általános iskolás voltam, amikor először láttam felvételen Hannibal Kinget, aki a saját súlyát elképesztő módon tudta megtartani. Ekkor kezdett el érdekelni a sportág. Magam sem tudnám megmondani, hogy évekkel később miért kezdtem végül el, de mára létszükségletté vált számomra. Nehezen tudnám elképzelni a mindennapjaimat enélkül.

– Miért tartottad fontosnak, hogy másokat is motiválj a testmozgásra?

– Mindig is szerettem videókat készíteni, kezdetben a saját edzéseimet azért vettem fel, hogy a fejlődésemet dokumentáljam. Idővel egyre jobban nőtt az egóm és a lelkesedésem, így létrehoztam a Tomás Channel nevű YouTube-csatornámat. Kezdetben nem az volt a célom, hogy másokat motiváljak, több olyan videót tettem ki, amiről utólag úgy gondoltam, hogy semmi értelme. A nézők segítettek a csatornát más irányba terelni, néhány év alatt kialakult a mai formája. Most már fontosnak tartom, hogy lelkesítsem követőimet.

– Gyakran szoktak hozzád fordulni tanácsért?

– Régebben sokan írtak, ha segítségre volt szükségük, mostanában kevesebben, mert az utóbbi félévben rengeteg időt fordítottam a munkámra, emiatt a csatornámra sem tettem ki túl gyakran videókat. Hetente két-három ember azért meg szokott keresni, általában beküldik gyakorlataikat, én ezeket örömmel nézem meg, és elmondom nekik, hogy mit szükséges kijavítani bennük. Mai napig képes vagyok meglepődni, ha valaki a tanácsomat kéri, mindig elmosolyodok, ha ilyen üzenetet kapok.

– Egyes szakértők szerint a mai fiatalok keveset sportolnak, te hogy látod a helyzetet?

– Van ebben igazság, hiszen a mi nagy barátunk és társunk sokszor az ellenségünk is egyben. Nyilván az internetre gondolok, a közösségi oldalak világa elveszi tőlünk az időt és a kedvet, hogy mozogjunk. Sokakban megvan a sportolás iránti vágy, de nem igazán tudják, hogyan kéne belevágni. Az internetről informálódhatnának, de érdekes módon erre a célra kevesen használják a világhálót. Sokan szednek fel felesleges kilókat a lustaság és rendszertelen étkezés miatt, ezt a genetikára fogják, pedig az esetek többségében nem az a felelős. Mindenki gyorsan akar fejlődni, s ha rövid idő alatt nem tapasztal magán látható változást, akkor feladja.

– Érezted már úgy te is, hogy kezded elveszíteni a motivációdat?

– Igen. Éppen a közelmúltban, a sok meló miatt kezdtem úgy érezni, hogy nincs szükségem az edzésre, de tudtam, hogy ezen túl fogok lépni. Két-három hét kellett nekem, hogy elűzzem azokat a gondolatokat, amelyek hátráltathattak.

– Tegyük fel, hogy ez a probléma akkor jelenik meg az életedben, amikor elkezded a sportágat. Elképzelhetőnek tartod, hogy ebben az esetben abbahagyod?

– Nem tudom, hogy döntenék. Amikor ezt éreztem, nem volt más dolog, amire szívesen fordítottam volna időt a sport helyett. Az elején nagyon sokat edzettem, így talán gondot jelentett volna, hogy másra is időt szánjak. Számomra a sport mindennapi tevékenységet jelent, ezért mindig találok magamnak motivációt arra, hogy ne hanyagoljam el.

Fotó: Tomás Channel