Adott egy német festő-író, aki az első világháború idején Szamoára utazott, majd érdekes ötlettől vezérelve megírta könyvét, amelyben egy képzeletbeli bennszülött törzsfőnök szemszögéből mutatja be a kor modern, európai fehér emberét, vagyis a Papalagit. A helyenként nevettető olvasmány száz évvel a megjelenése után is úgy tart görbe tükröt a 21. század Papalagijai elé, hogy az önkritika és felismerés elkerülhetetlen.