Egy kicsit későn, de húsz évesen végre én is eljutottam életem első fesztiváljára. Választásom pedig a szintén gyerekcipőben járó VIBE-ra esett. Újoncként, természetesen otthon hagytam a talán legfontosabb kelléket, a gumicsizmát. Már első nap, az első percekben bebizonyosodott, hogy a mentazöld teniszem már soha sem lesz a régi, hiszen bokáig vízben álltunk sorba a karszalagokért. De az eső csak a földet, a türelmet és a táskákat mosta el, a jó kedvet nem. Mindenki mosolygósan próbálta minél hamarabb összerakni a sátrakat, nem törődve azzal, hogy szakadt az ég a nyakunkba. A többi száz ember mosolygós arca pedig az én fejemből is kitörölte azt a gondolatot, hogy hazamenjek. Aztán persze, amire a sátor készen állt, a nap is előbújt a felhők komorsága közül. Kezdődhetett tehát a buli, a szórakozás, amire rengeteg lehetőséget nyújtott a fesztivál.

19702764_805236076298017_807362317591466130_o

Az elsődleges okom, amiért elutaztam eme Sár-tengerbe, az volt, hogy újra meghallgathassam kedvenc együttesemet. Bár nem olyan régen voltam Margaret Island koncerten, most is ugyan olyan fantasztikus volt élőben hallgatni azokat a dalokat, amelyeket olyan szívesen énekelek a zuhany alatt (vagy csak random a barátom fülébe). Sok minden okozhat boldogságot az életemben, de ahhoz foghatót, amikor teletorokból énekelhetem az ismerős sorokat pár méter távolságra az énekesnőtől, talán semmi sem okoz.

19679052_805670929587865_3946632118682933782_o

Noha én csak ezért az egy koncertért vágytam annyira Vásárhelyre, a továbbiakban sem unatkoztam. Nem számítottam rá, de Kis Grófo „táncoltatott” meg a legintenzívebben. Egyik ismerősömet idézve: „hogy tud valaki eközben mozdulatlanul állni?” Én sem tudtam. Pár perc alatt levezettem minden feszültséget, ami az utóbbi hónapokban rám ragadt, és szívtam magamba a fesztivál által kínált vibrálást. Első éjszaka aztán azzal a gondolattam feküdtem le a beázott sátorba, hogy már csak ezért az egy napért megérte eljönni.

19693792_805690269585931_232268538429186366_o

A másnapot egy regenerálódással kezdtük a Weekend-en. A strandolók kilencven százalékának ott lógott csuklóján a Vibe-os karszalag, szóval itt sem lankadt a fesztiválhangulat. Délután már újult erővel tértünk vissza a színpad elé csápolni. Ez a délután és este pedig még bulisabbnak ígérkezett. Szakadó esőben énekeltük a 30y dalait, „Nyári gyerekek” voltunk a Maros-parton, vadak voltunk a Fruttikkal, végül pedig Borgore partyival tetőztük a második napot. A koncertek között pedig gyermek-lelkünk győzött, izgatottan próbáltuk ki a vidámpark legfélelmetesebb körhintáját.

19702653_805686289586329_8243149536723554751_o

Számomra itt fejeződött be idén a Vibe fesztivál. Szombaton az eső és a fáradtság tántorított el a további koncertektől, vasárnap pedig vissza kellett térnünk a szesszió szürkeségébe. De a kitartóbbak és szerencsésebbek az utolsó két napon sem unatkozhattak egy pillanatra sem.

A Vibe a szórakozáson kívül a tanításra is fordított figyelmet. A Vibe Koli nagyon érdekes előadásokkal, ismert előadókkal várta az érdeklődőket mindvégig. Hallhattunk előadásokat szelfizésről, divatról, szerelemről, politikáról, és még sok minden másról.

19702710_805868376234787_1126065462379730580_o

Hihetetlenül örülök, hogy részt vehettem ezen a fesztiválon, hogy itt élhettem át legelőször ezt az élményt. Rengeteg régi és új ismerősömmel találkoztam itt, kézdiektől váradiakig. Alig várom, hogy jövőre újra együtt vibrálhassunk.

További képekért kattints az esemény Facebook-oldalára.