A leghangulatosabb magyarországi kisfesztiválokhoz hasonlóan lassan a Double Rise-nak is kialakul az összetéveszthetetlen hangulata, amelyet elsősorban a fesztiválhelyszín biztosít: a Székelykővel kelni és feküdni, pogózni a lábánál vagy képzeletben megváltani a világot egy hajnali ötórás beszélgetés során alatta nem mindennapi élmény. A távolabbról érkezők számára is ez teszi igazán vonzóvá a fesztivált. Ami a Bánkitón és Orfűn a tó, az itt a Székelykő. Ha nincs térerő vagy internet, hát nem is kell – a jelerősítés helyett, akár szándékosan lehetne erre építkezni.
A gólyatábor az egyetem első évének elengedhetetlen kísérője. Hatalmas hiba lenne kihagyni az év első összerázó programját. Kezdetben mindannyian elveszettek, talán még kétségbeesettek is vagyunk, a gólyatábor remek alkalom arra, hogy barátságokat köthessünk, és közelebb kerüljünk a csoporttársainkhoz, vagy akár az idősebb diákokhoz, sőt tanárokhoz is.
Egyszerre mainstream és alternatív – így hirdeti magát a Double Rise fesztivál, amelyet Torockón rendeztek meg június 27-30. között. Összeművészeti fesztivál révén színház, slam poetry, folkprogramok is várták a résztvevőket. Engem leginkább a koncertek fogtak meg. A bérlet ára a gumicsizmát nem tartalmazta. Legutoljára két éve vettem részt a fesztiválon, az volt a legelső. Arra számítottam, hogy sikerül kinőni a gyerekbetegségeket – én kis naiv.