A padlóhoz súrlódó kefe monoton hangja lágyan betöltötte a szobát. Fél órával korábban a parketta vöröslött a rászáradt vértől, az erőteljes tisztítószereknek és Tom állhatatos munkájának köszönhetően mostanra már kezdte visszanyerni régies színét. Ugyanolyan sohasem lesz, mint eredetileg volt, viszont senki sem tudta volna megmondani, hogy vér borította. Ha valaki rákérdez a foltra, majd azt mondják, hogy kiömlött a festék meszeléskor vagy valami hasonló. Még néhány perc sikálás után Tom félretette a kefét, majd egy ronggyal felitatta a padlóról a tócsát. Ezután kicsavarta a rongyot a felmosóveder felett, és a kefe mellé rakta. Fogta a vedret, és tartalmát az emeleti férfimosdóban a vécébe öntötte. Amikor visszaért a szobába, már ott volt az aktuális megbízója.

– Szép munka – mondta.

Tom csak biccentett, majd nekiáll összepakolni a holmiját. Aktuális megbízója elővett a pénztárcájából négy bankjegyet.

– Köszönöm a munkáját. Remélem, többé nem lesz szükségem a szolgáltatásaira – mondta, miközben átnyújtotta a pénzt.

– Én köszönöm – válaszolta Tom. Elvette a pénzt, és a zsebébe gyúrta.

Elköszönt, majd a takarítóknak fenntartott személyzeti lifthez ment. Belépett, és megnyomta a parkolóhoz rendelt gombot. A liftajtó becsukódott, és a lift megindult lefelé. Tom utált liftezni, mert felkavarta a gyomrát, de még mindig jobb volt, mint harminc emeletet lépcsőzni a nehéz takarítófelszereléssel. Amikor a lift megállt, és az ajtó kinyílt, nagy megkönnyebbüléssel lépett ki az épület alatti parkolóba. A kocsijához sétált, kinyitotta a csomagtartót és megpillantotta az összehajtogatott öltönyt. Berakta holmiját a csomagtartóba, majd átöltözött. Megigazította nyakkendőjét a kocsi tükrében, aztán beült az autóba, és kihajtott a parkolóból.

Egy órával később már haza is érkezett. Ráállt a kocsifelhajtóra, mély levegőt vett, és erőltetett mosollyal kiszállt az autóból. Mielőtt a bejárathoz ért volna, az ajtó kinyílt, és fiatal, csinos hölgy ugrott a nyakába.

– Végre hazaértél! Annyira hiányoztál, szerelmem! Milyen napod volt? – kezdte a nő.

– Most, hogy láthatlak, tökéletes. A tárgyalás is remekül ment. De mondd csak, ti hogy vagytok?

– Ma eléggé sokat rugdalózott a kicsi, de az orvos mondta jó előre, hogy a nyolcadik hónapban eléggé aktív lesz már.

Tom rápillantott felesége hasára, ahol lassan növekedett első gyermekük.

Este kilenc felé járhatott, amikor a fürdőből kilépve Tom észrevette, hogy felesége az ágyon alszik. Csendben felöltözött, majd kiosont az udvarra. Kivette a kocsi csomagtartójából a takarítófelszerelést, és elcipelte a fészerig. Kinyitotta a lelakatolt ajtót, belépett és belülről elreteszelte. Minden este itt pucolta meg az eszközeit, amelyeket a munkája során használt. A felesége úgy tudta, Tom üzletember, és ez így is volt egészen négy hónappal ezelőttig, amikor a gazdasági válságra hivatkozva kirúgták az egész részleget, ahol Tom dolgozott. Nem merte megmondani a feleségének, hogy munkanélküli lett, főleg, hogy úton volt a kisbaba. Végső elkeseredésében találta ezt a „munkát”, amit egyik régi osztálytársa ajánlott. Eleinte mind a vértől, mind a vegyszerektől hányingere volt, azonban az elmúlt négy hónapban megedződött. Amikor végzett az eszközök pucolásával, bepakolta őket a kocsiba, és visszament a házba, lefeküdt a felesége mellé. Remélte, hogy másnap is hívják majd takarítani.