Sztereotípiák. Mindannyiunk életében jelen vannak, mégis keveset foglalkozunk velük. Ha közelebbről megvizsgáljuk a kifejezést, rájöhetünk, hogy fontosabb szerepe van a mai társadalomban, mint azt elsőre hinnénk. Sokan úgy gondolják, a sztereotípia egyet jelent az előítélet fogalmával, a másik megközelítés szerint viszont utóbbi esetében egyfajta érzelmi töltetről is beszélhetünk. Ez általában a korábban személyesen átélt negatív tapasztalatok alapján alakul ki bennünk. Például, ha valaki életünk során csalódást okozott nekünk, a hozzá hasonló emberekkel szemben már valószínűleg távolságtartóbbak és óvatosabbak leszünk, mert ugyanazokat a tulajdonságokat fogjuk hozzájuk is társítani. A sztereotipizálás esetében viszont már nem szükséges közelebbről ismernünk egy csoportot ahhoz, hogy pozitív vagy negatív tulajdonságokat társítsunk hozzájuk. A skótokat például úgy tartjuk fösvény embereknek, hogy többségünk valószínűleg soha nem találkozott közülük senkivel, a róluk szóló viccek közül viszont elég sokat ismerhetünk, nekünk pedig ennyi elég.

Ha nagyon akarunk, mindig tudunk találni olyan szempontot, ami alapján általánosító értékítéletet fogalmazhatunk meg valakiről. Valamiért mindenkit meg szeretnénk különböztetni a másiktól. Mi lehet ennek az oka? Walter Lippmann szociológus szerint az, hogy az agyunk csak valamilyen szelekciós kritérium szerinti kategorizálással tudja befogadni a külvilágból érkező rengeteg jelenséget. Ő ezt az elméletet akkor fogalmazta meg, amikor még közel sem kaptunk ennyi infót egy nap alatt. Ma már a közösségi médiának köszönhetően rengeteg adatot tudhatunk meg számunkra ismeretlen emberekről is, arra viszont már nem marad időnk, hogy magunkban feldolgozzuk őket, mert a végtelennek tűnő hírfolyamot gyorsan tovább kell görgetnünk. A valóságban néhány heti ismeretségre lenne szükség ahhoz, hogy egy ember tulajdonságait valamelyest megismerjük, de számunkra jóval egyszerűbb megoldás, ha képzeletben elhelyezzük őt az általunk létrehozott kalapok egyikébe. Néhány másodperc vagy legfeljebb egy perc alatt meg is van az említett értékítélet, amelytől lehet, hogy soha nem tud majd megszabadulni. Az ember első olvasásra azt hinné, hogy az ő agya nem így működik, viszont érdemes visszagondolni, hányszor is használtuk már életünkben a „tipikus” szót valakinek a jellemzésére. A kategorizálás folyamata automatikusan indul el az agyunkban, így gyakran meg sem tudjuk magyarázni, hogy konkrétan mi a bajunk az adott személlyel.

A sztereotípiák gyakran társadalmi konfliktusokat okozó vagy nehezítő tényezők lehetnek, az egyetemista létben azonban valószínűleg kevésbé súlyosak a következményei, hiszen ha nem vagyunk kötelesek tartani a kapcsolatot a számunkra nem szimpatikus emberekkel, akkor nem is fogjuk. Én magam gyakran telefonozási szokások alapján kategorizálok. Amíg lehetőségem volt rá, unalmamban az egyetem folyosóin figyeltem meg a számomra szinte teljesen ismeretlen, más szakokra járó emberek viselkedését. Negatív tulajdonságokat általában azokhoz társítottam, akik az utcán sem voltak képesek levenni tekintetüket mindent is tudó készülékükről, a legelfogadóbb pedig azokkal voltam, akik fél órát is kibírtak nélküle. Az online kurzusokon egyébként nem könnyű a kategorizálás sem, mert néha csak nyaktól felfelé vagyunk láthatóak, semleges arckifejezéssel és háttérrel.

Érdemes arra is gondolni, hogy mi magunk is belekerülhetünk ezekbe a bizonyos kalapokba, ahonnan nehéz lesz „kiszabadulnunk”, az első benyomás hatásait ugyanis a későbbiekben nem könnyű felülírni. Na de mit tehetünk ez ellen? Igazság szerint nem sokat. Mindig mindenki azt mondja, hogy figyelni kell az első benyomásra, de ha belegondolunk, az esetek többségében a kinézetünket és a fizikai tulajdonságainkat fedezik fel rajtunk először. Ezeket semmiképpen sem lenne egyszerű megváltoztatni, és biztos vagyok benne, hogy többségünk emiatt nem is akarja. Ha első ránézésre mégsem kerülünk be egy kalapba sem, a későbbi másodpercekben elég egy rossz mozdulat, félreérthető tekintet vagy túlságosan hosszú szemkontaktus és máris egyből negatív tulajdonságokat társítanak hozzánk.

Sok kutató foglalkozott a sztereotípiákkal kapcsolatos kérdésekkel, közülük többen bizonyították, hogy általában van valóságalapjuk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az adott csoporthoz társított ítélet minden tag esetében helytálló lesz, sőt szinte biztosan nem lesz az. Az emberek különbözőek, nem lehet tehát mindegyikükre ugyanazokat a tulajdonságokat vonatkoztatni, még akkor sem, ha viselkedésmódjuk hasonló. Az előítéleteket nem lehet eltüntetni a fejünkből, bárhogy is próbáljuk, érdemes azonban elvonatkoztatni tőlük, és a tényleges megismerési folyamatra koncentrálni, így reálisabb és pontosabb képet kaphatunk a külvilágról.