Pszichológia. A filmeket kedvelők számára szinte már ennyi is elég jó ajánlólevél egy újabb filmhez, hiszen amikor már annyi mozit néztünk, hogy a szokványosabb történetek alakulását, végkifejletét előre tudjuk, akkor a pszichológia váratlan fordulatokat tartogathat: egy pszichológiai sorozatban szinte bármi megtörténhet. Talán ezért akkora nemzetközi siker a HBO Terápiája: az izraeli sikerszériának magyar, angol, francia, német, olasz, lengyel és svéd változatát is forgatták.

A magyar Terápia 2012 októberében jelent meg, a három évad rendezői Gigor Attila és Enyedi Ildikó. Érdekessége, hogy egy-egy rész mindössze 20 perc alatt játszódik le.

Elsőre talán bele sem gondolnánk, mennyire izgalmas lehet egyszerű emberek történeteit végigkövetni, mindenfajta akcióelemek nélkül. A sorozatot számomra az teszi különlegessé, hogy a legegyszerűbb helyzetek is le tudják kötni az ember figyelmét.

A Terápia bevezet a pszichológia rejtelmeibe, a történetfolyam középpontjában a közel ötvenéves, sármos András (Mácsai Pál) és páciensei állnak. András a terápiavezető, aki odaadóan dolgozik páciensei megértésén, és a személyes problémáik megoldását keresi, a lelki támogatásra szorulókat általában visszavezeti múltjuk történéseibe, kapcsolataiba. A drámai sorozatot különlegessé teszi, hogy cselekménye mindössze egy szobában történik, konkrétabban egy kanapén, ahol részesei lehetünk a drámai jeleneteknek, meghökkentő fordulatoknak. Lassanként kiderül, hogy a páciensek egyszerű lelki sérelmei mögött sokkal több lakozik, mint ami elsőre látszik, és ez akcióelemek nélkül is leköti a nézőt, a sorozat rejtelmes és izgalmas, bár töményen fogyasztva esetleg nyomasztóvá válhat.

András és Ágnes (Csákányi Eszter) kivételével a szereplők évadonként változnak, mindegyikük erős karakter, ez a hirtelen fordulatokban mutatkozik meg. A terapeuta lelki sérelmei is feltárulnak, az ő magánélete is közrejátszik a cselekmények alakulásában. Mindebben szerepet kap a sorozat női főszereplője, Ágnes, ugyanakkor András lelki problémái számunkra is feltárulnak. Míg a néző azt hinné, felkészült terapeutaként, aki meg tudja oldani mások problémáit és ismeri a lélek rejtelmeit, András biztosan nem kerülhet lelkileg megterhelő helyzetekbe, mégis a történet előrehaladtával egyre világosabbá válik, hogy neki is szembe kell néznie számos magánéleti problémával, amiket nem is feltétlenül kezel mindig helyesen.

Nézőként a sorozatbeli terápiás beszélgetések során saját lelki sérelmeinken is elgondolkodhatunk, felébredhet bennünk a vágy a felismerésre, felfigyelhetünk akár az eltitkolt vágyakra, félelmekre is. A szereplőkben, jellemükben, problémáikban talán mi is magunkra ismerhetünk. Bár Mácsai Pál alakítása meglehetősen hiteles, ne vegyük szentírásnak: akinek még soha nem volt dolga pszichológussal, ne gondolja, hogy a sorozat kipipálásával mindent tud a pszichológiáról – a Terápia alapján ne vonjon le messzemenő következtetéseket a terápiáról.