Fény-cikk

Gyertyák vették át a közvilágítás helyét tegnap este a Sétatéri parkban, a szervezők ezzel szerették volna felhívni a figyelmet, hogy érdemes újra felfedezni az apró örömök szépségét.

Első észrevételünk a parkhoz érve a rengeteg ember volt, az apró pislákoló fényeket csak ezután vettük észre. De amikor elibünk került az ígért 25 000 gyertya, csak ámultunk. Kár, hogy félpercenként a szemünkbe villant egy vaku, vagy letaposta valaki a lábunkat. Ennek ellenére úgy gondoljuk, nem kell valakinek romantikus alkatnak lennie, hogy örömét lelhesse az apró fényekben. Értékelnünk kell azt a sok önkéntes kezet is, akik azt a több ezer lámpást összehajtogatták. Feltételezésünk szerint a papír adományokból származott, ugyanis egyik-másik mécsesben felismerhető volt az összegyűrt felmérő, értékelő lap, de kicsit olvasgatva a gyertyafény mellett találtunk történelem leckét is.

Akinek nem volt elég nagy élvezet a fűben, lámpások közötti séta, annak is kedveskedtek a szervezők. A park egy részében lángfújó, zsonglőrködő fiúkkal-lányokkal lehetett találkozni. Nekik hiába mondta az anyjuk, hogy ne játszanak a tűzzel. Továbbsétálva lampiont eregethettünk. Habár csak a felszálló lampionokat láttuk, azt hogy ki osztogatja a nem találtuk. A fesztivál másik kiemelkedőbb látványossága a kaszinóra vetített lángnyelvek és egyéb fények voltak. Habár kicsit nehezen összeegyeztethető az egyszerűség, a gyertyafény a mesterséges fényekkel.

Egy rendezvény sikere sok esetben abban is mérhető, hogy mekkora embertömeget képes megmozgatni. A Fényfesztivál esetén lehet, hogy ez a tényező rontott kicsit a hangulaton. De nem lehetünk önzőek, hiszen az önkéntesek által készített fény-kert mindenkinek szólt. És tulajdonképpen látványilag csillagos 10-es!

A következő gyönyörű fotók elkövetője: Hankó Renáta Dalma!

Tűzzell játszó csodagyerekek

Fény. Fokozott verzió

Matek lecke, töri és talán alkotmány jog tökéletes újrahasznosítása

Földi csillaghullás!

Felküldtük a csillagok közé

Átszínezték kicsit a hófehér kaszinót