A nagy többség nem fogadja el a kávé ízét. Kell nekik két deci tej, három barna cukor és fahéj is a tetejére, hogy meg tudják inni. Rosszabb esetben még a cukrot is édesítőszerre cserélik. De úgy sem érzik majd tökéletesnek. Annyira keresik a megfelelőt, hogy a folyamat közepén elvész a kávé íze, és csak a körítéssel maradnak. Tudniillik ahogy bánsz a kávéddal, úgy bánsz magaddal is. Annyiszor változtatsz a stílusodon, műtöd át a tested, és fested ki magad, hogy néha már nem is tudnád megszámolni hányadik Kim Kardashian-verzió vagy. Felállítasz magadnak egy képet az ideálisról anélkül, hogy meg tudnád határozni, mit is jelent tökéletesnek lenni. Rohansz egy gondolat felé, ám este azon kapod magad, hogy a tükörből (4 kiló smink után) egy idegen néz vissza rád. Önbizalomhiányról, megfelelési kényszerről, társadalmi nyomásról panaszkodsz, közben a társadalom pontosan olyan emberekből épül fel, mint te. Így, ha hibáztatnál valakit, előbb jó lenne magadba nézni. Olyan szeretnél lenni, mint az instás csajok, akik filtereket, és profin megszerkesztett képeket adnak el valóságként? Méz és üveg. De nem vagy és ne is légy olyan. A méz ragad, melegben olvad, az üveg törik. Lehetsz olyan, mint a szikla. Bátor, rendületlen, biztonságos és még igazi is. Nem bolti termék vagy, amiből készült tízezer másik, amit csak a vonalkód különböztet meg a többitől. Egyedi vagy.

Hogy akarsz világbékét, ha belül sincs béke? Ha valamit szeretsz, azt óvod is. Nem hagyod, hogy más bántsa a szeretteid, ugye? Úgy vigyázz magadra is, mint arra, akit szeretsz. Készülj fel arra, hogy a ráncfeltöltés nem ment meg az öregedéstől. A pénz nem óv meg este az utcán. A póthaj nem fogja megtanítani a gyereknek az ábécét. Az a negyvenezer követő nem fog kigyógyítani a rákból. A szilikontól nem lesz egészségesebb a kapcsolatod a pároddal. Eljátszhatod, hogy másvalaki vagy, mindent elkövethetsz azért, hogy a tökéletes légy, de a múlttól s a saját valóságodból nem menekülhetsz. Ideje végre felébredni.