Torockó az a hely, ahol kétszer kel fel a nap – szokták mondani. Az emberek számára lélegzetelállítóan szép falu, amely telis-tele van hagyományőrzéssel és mindenféle értékkel. Ezen értékek között olyan esemény is megbújik, ami számunkra, akik az újságírást, illetve digitális médiát választottuk továbbtanulásként, felejthetetlen élményt nyújtó hétvége, ahol különböző játékok és feladatok által ismerkedhettünk és tanulhattunk egymástól.

A pulóvereket bepakolva, felkészülve a jól ismert októberi torockói időjárásra, mit sem sejtve arról, hogy őszhöz képest valóságos kánikula fog fogadni a citrinnarancssárga és sárga falevelek egyvelegébe burkolózó Székelykő alatt, elindultunk az idei tanév gólyatáborába, október 20-án. 

Az első estét csapatfeladatokkal indítottuk, amelyek célja az egymásra való odafigyelés és a megismerés volt. Ami igazán jól sikerült, hiszen a vele járó nevetés elmaradhatatlan volt és megalapozta azt a jókedvet, ami végigkísért minket a továbbiakban. Ezután részt vettünk a már tradícióvá vált borkóstolón is, ahol idén a Papp Péter-pincészet borai voltak a főszerepben. Különböző ízvilágok fogadtak, amelyek között mindenki megtalálhatta a számára igazán tetszőt, illetve betekintést nyerhettünk a passzióként űzött tevékenység rejtelmeibe.

Szombaton a szórakozás mellett szakmai előadásokon, valamint olyan workshopon vehettünk részt, amelyek mind hozzájárulnak jövőbeli munkáinkhoz, érdekfeszítő információkat és gyakorlatba ültethető gondolatokat kaptunk, konkrétan és érthetően fogalmazva. Úgy vélem, nagyon fontos ezeket a helyzeteket megragadni és az előadót figyelemmel követni, hiszen mindig elhangzik legalább egy olyan mondat, ami az embert gondolkodásra készteti, és egyik ötlet után mindig felötlik a másik, amelyek együttese különös eredményeket indukál. Ilyen előadás volt Berkeczi Zsolt Storytelling, avagy a történetmesélés szerepe az üzleti életben című bemutatója, amely keretében megismerhettük, mennyire fontos, hogy az üzleti szférában felismerjük az emberek problémáit és azokra igyekezzünk – tudásunk szerint – a legjobb megoldást találni. Személyesebb hangvételű történettel hegyeket lehet mozgatni. Emellett rájöhettünk arra is, hogy ki kell használnunk a fiatal lét minden lehetőségét, a célból, hogy hosszú távon sikereket érjünk el. Ezután Tamás Endre, Milyen a jó szervezeti kommunikáció? című előadását hallhattuk, ami rávilágított arra, hogy mennyire elengedhetetlen közösségen belül a jól megszervezett kommunikáció, mivel a konfliktuskezelés asszertív módon csak előnyös helyzetekhez vezethet. Az elméleti rész után mi is kipróbálhattuk magunkat csapatokba rendeződve, ugyanis azt a feladatot kaptuk, hogy saját céget kitalálva és megtervezve, hogyan oldanánk meg egy adott helyzetet, ami – véleményem szerint – igazán hasznos volt, mert a közösségek mindig szerves részét fogják képezni az életünknek. 

A nap hátralevő részében Farkas Boglárka segítségével ízlelgethettük a videókészítés tudományát. Kreativitásunkat feszegetve és az együttműködést gyakorolva alkottunk meg három nagy sikerű egyperces filmet félelem témában, amelyeket a nap végén premier formájában vetítettünk ki. Számomra különösen nagy élmény volt a forgatás minden pillanata, mert nemcsak új dolgot próbálhattam ki, de boldogsággal töltött el az is, hogy mind képesek voltunk összehangolni egyedi véleményeinket és felismerni erősségeinket. Különböző feladatokat láttunk el, volt, aki a rendező szerepét vállalta, volt aki a kamera mögött mint operatőr tevékenykedett, és olyan is volt, aki fantáziadús forgatókönyvet írt, illetve a vágók és a színészek is nagy hangsúlyt kaptak. Az estét pedig éjszakába nyúló beszélgetéssel zártuk.

Összegezve úgy érzem, kihagyhatatlan esemény az egyetemista életében a gólyatábor, hiszen a kapcsolatépítés, tanulás és szórakozás ötvözete megannyi emléket teremt, amelyekre mindig öröm lesz visszatekinteni. Köszönjük szépen tanárainknak és felsőbb éves hallgatótársainknak, hogy jól megszervezett és összetett táborral indíthattuk egyetemistaéveinket, ami garantáltan meghatározó lesz az elkövetkezendőkben.

 

Fotó: Deák Anita

Hozzászólások