Robotok, okostelefonok, számítógépek… olyan mesterséges intelligencián alapuló eszközök, amelyek lassan átveszik az emberi tevékenységeket. William Whitaker, a Carnegie Mellon University Robotics Institute kutatója több évvel ezelőtt kijelentette, hogy a robotok idővel egyenrangúak lesznek az emberrel. És milyen igaza volt. Hiszen lassan ott tartunk. Kis idő múlva (egyes helyeken már most) nem lesz szükség többé hírolvasókra a híradókban, a takarítást is meg tudjuk oldani egy robottal, de talán olyan hétköznapi, megszokott cselekedetet sem kell elvégeznünk, mint mondjuk a főzés. A robotok mindent megoldanak helyettünk. Ezek pedig még csak az olyan tevékenységek, amelyekről a legtöbben hallhattunk már. Vannak azonban meglepő dolgokra képes programok is. Talán lassan félnünk kéne?

Elhatárolódni hiába is akarnánk a mesterséges intelligenciától, ugyanis elég, ha a közösségi média tagjai vagyunk, ahol algoritmusok segítségével kalkulálják ki, hogy mondjuk milyen reklámok, milyen emberek bejegyzései jelenjenek meg. De ha nem is ilyen felületeken futunk össze vele, felbukkanhat például zenehallgatás közben, ahol sokszor a listára kerülő dalokat választja ki helyettünk. Elég azonban megnyitni a Google-t, és rákeresni valamire, ami éppen érdekel, a találatok sorrendje is algoritmusok által lesz kiválasztva. Szóval igen, mindenhol ott van, mindenki használja.

Úgy néz ki, nemcsak az orvosoknak, matematikusoknak vagy újságíróknak kell attól tartaniuk, hogy egy gép veszi át a munkájukat, félhetnek már a művészek, zenészek, festők is. Létezik ugyanis a Paul Gauguin festőművészről elnevezett, Gaugan nevű oldal, amely tulajdonképpen gyerekrajzokat alakít át fényképekké. Tehát elég néhány hegynek látszó vonalkát húzni, átalakítás után máris gyönyörű tájkép tárul majd elénk. És ez még nem minden. Tavaly egy Generative Adversarial Network (GAN) nevet viselő algoritmus által készült képet 40 ezer dollárért adtak el New Yorkban. A program adatbázisa meglévő festmények darabkái szerint lett összeállítva. És ha már művészet, beszéljünk a zenészekről is, ugyanis a zenei producerek is felköthetik a gatyájukat: a Synthesizer programmal például egész jó duetteket hozhat létre az ember, ha beilleszti az egyik dal dallamát egy másik szövegével. Az Oracle mesterséges intelligenciájának segítségével egy csapat izraeli zenész megírt egy eurovíziós dalt, több előző dallamot és szöveget használva fel. Ha pedig nem akarunk meglévő alapanyagokkal dolgozni, elég annyi, hogy zajt csapunk, Neo Tokui beatboxgépje pedig átalakítja ezt nekünk. Ezek után már nem meglepő az sem, hogy majdnem saját gondolatokkal rendelkező program is létezik. A Botnik kreatív műhelyben dolgozó írók elolvastatták az összes Harry Potter-kötetet egy szövegbevitelre képes mesterséges intelligenciával, és folytatást írattak vele. A rajongóknak annyira bejött, hogy további fejezeteket követelnek. A talktotransformer.com-ra pedig elég beírni néhány mondatot, az egy kerek történetet létrehozva képes folytatni azt, így például álhírek is elég könnyen létrehozhatók.

Ha szkeptikusak vagyunk, természetesen utánanézünk a dolgoknak, nem hiszünk el rögtön mindent, inkább megkeressük, kitől, honnan származik a hír. De mi van akkor, ha saját szemünkkel látjuk videón a személyt, aki éppen kimondja gondolatait? Annak is utánanézünk, vagy elhisszük, mert látjuk? Valószínűleg a második opció fog érvényesülni, hiszen miért kételkednénk, ha egyszer a saját szemünkkel látjuk? Kételkedni azonban kötelező, ugyanis olyan programokat is kifejlesztettek már, amelyek képesek kicserélni az emberek arcát, lemásolni a mimikájukat, és úgy beállítani, mintha valóban attól a személytől származna az információ, miközben az érintett életében ki nem ejtette azt a száján. Ezek az úgynevezett deepfake videók, amelyek lebuktatására sajnos még nem létezik program. Tehát nem biztos, hogy van valóságalapja annak, amikor Obama szaralaknak (dipshit) nevezi Trumpot egy videóban.

FacebookApiException thrown

REST API is deprecated for versions v2.1 and higher (12)