Minden egyes évben hallhatunk újévkor olyat, hogy „újévi fogadalom”. Hogy ez mit is jelent? Ez annyit tesz, hogy az emberek minden egyes év elején, éjfélkor fogadalmat tesznek, amit az elkövetkezendő évben be fognak tartani. Ez például lehet az, hogy „idén lefogyok!”, „idén nem fogok többet hazudni!”, „idén leszokom a dohányzásról!”… Úgy gondolják az emberek, hogy ennek köszönhetően könnyebben érik majd el a kívánt eredményt. Hát, el kell mondanom, hogy ez butaság. Szerintem az embert két dolog készteti cselekvésre: a veszélyérzet és a bizonyítani akarás ereje. Nem lehet egy fogadalomra alapozni. Valamit akarnunk kell, aztán szükségünk van motivációra, és ahhoz, hogy sikerüljön a terv, az ambíció is elengedhetetlen. Megfogadni valamit, amit valószínűleg úgysem tartunk be? – engem ennél is jobban zavar, hogy az a személy, aki újévi fogadalmat tesz, tudja magáról, hogy van valami, ami nem okés az életében, mégsem tett még azért, hogy változtasson rajta. Tehát ha tudja, érzékeli, akkor miért nem változtat? Minek kell ahhoz fogadalom? Úgy vélem, hogy a gondolatok és a cselekedetek között mérföldek vannak. Tény, valamilyen módon össze van kötve a kettő. Ha például meg szeretnénk tanulni síelni, arra gondolunk, hogy elmegyünk egy síoktatóhoz, és segítséget kérünk. De ezzel semmit sem érünk, ez csak egy gondolat. Viszont ha meg is tesszük, közelebb kerültünk a célunkhoz. Szerintem ne egy fogadalomra alapozzuk sikerünket, hanem tegyünk is érte. Akár fogadalom nélkül is. Az embert csak az viszi előre, ha vannak álmai és céljai. Tudom, azt gondoljátok, hogy persze ez megint csak egy motiváló szöveg, nem tagadom, teljes mértékben igazatok van, de mint említettem: motiváció nélkül mire megyünk? Tehát az az ismert új év, új én tényleg nyerjen értelmet, ne csak egy szóban forgó halandzsa legyen, adjunk értelmet az életünknek