Megemlékezünk a közelmúlt legjobb kisképernyős komédiájáról

Az utolsó 6 évben nem Barney Stinson, Sheldon Cooper, vagy Michael Scott csalta a TV nézők arcára a legnagyobb mosolyokat. Ez a megtiszteltetést Leslie Knope, Ron Swanson, illetve városfejlesztési ügyosztálybeli, eltérő kompetenciájú és személyiségű kollégáik nyerték el és tartották meg a kedden lefutott utolsó (dupla) részen. Ja, és Star Lord is itt kezdte sztárrá válását.

Én 3.5 éve olvastam, hogy van egy sorozat, ami egy Indiana állambeli kisvárosban játszódik és főszereplői a helyi közigazgatás alkalmazottjai. Az első évad (mind a 6 része) láttán csupán a Nick Offerman által játszott férfiak férfija típusú főnök, Ron Swanson és tesztoszteron-Coelho idézetei fogtak meg, amik amúgy csak egyre jobbak és ikonikusabbak lettek a későbbi évadokban. Azon kívül egy teljesen átlagos, Így jártam anyátokkal, Agymenők színvonalú és Modern Family aspirációkkal rendelkező sorozatnak tűnt. Utóbbi hasonlat megmarad általánosan felemelő, játékos összhangulata és – az Officeból akkor már ismerhető – áldokumentumfilm stílusa miatt.

De a második évadban megtalálja identitását, kibontakoznak és legalább tűrhetővé, de gyakrabban szerethetővé válnak, furcsa bogaraikkal ellátott szereplői. Legyen ez a maximalista, extrovertált Leslie (Amy Poelher), aki mindenkire ráerőlteti ötleteit, eszméit, de közben a lehető legimádóbb és beszámíthatóbb barát marad, az aranyos, de szadista gyakornok, April (Aubrey Plaza), vagy a később felbukkanó megrögzötten tökéletes Chris (Rob Lowe). De ugyanígy ott a kockák igazi képviselője, Ben (Adam Scott), Donna (Retta), a magabiztos, hiú hű barát, vagy az ügyetlen, de vajszivű Star Lord Andy (Chris Pratt) és még számos kisebb-nagyobb visszatérő karakter, akik hozzáadnak a kaotikus történetszálakhoz különc jellemvonásaikból. Amíg külön-külön is nagyjából megállják helyüket, addig a köztük levő kapcsolatok teszik igazán különlegessé az egészet. Hiszen a legösszeférhetetlenebb személyiségű szereplők között is hihető, időnként megható barátságok születnek. És ez a folyamat ad helyet a személyiségek fokozatos, de észrevehető fejlődésének, a legjobb poénoknak, amik nem ritkán visszautalnak előző történésekre, de a kelleténél sosem többször. Ezen szabályok között anomáliát képez a szerencsétlen Garry/ Jerry/ Larry (Jim O’Heir), mindenki személyes boxzsákja, aki sok ilyen-olyan csattanó középpontja, alanya.

Emellett a kisvárosi tudatlan átlagember és a bürokrácia által fűtött, inkompetenciában nem szűkölködő helyi közigazgatás közötti abszurd interakciók a lehető legélvezhetőbb módon mondhatóak kínosnak. Legyen a feladat egy hinta megjavítása, egy helyi önkormányzati választás, vagy egy ünnepség megszervezése, ha véletlenül nincsenek belső konfliktusok a szereplők között, jönnek a lakosok, és mindenkinek (beleértve saját magukat is) bezavarnak. De a nehézségek ellenére, általában váratlan sikerrel jár az ügyetlen brigád és egyes tagok, a szerzett tapasztalatnak, önbizalomnak köszönhetően külsőleg, karrierjük szempontjából is továbblépnek. Szóval stagnálás, vagy túlzott történetszál-, vagy épp viccismétlések nem nagyon lépnek fel a hét évad folyamán.

A közigazgatási problémák ne váljanak unalmassá, Pawnee kisvárosát kulturális szempontból is igen jól kivesézték. Legyen szó a röhejes rivalizálásáról az elitista szomszédvárossal, vagy a nevetséges, helyi celebjeiről. Legyen az egy átlagos póniló, pornósztár, egy ember, aki egyszer zsákolt egy kosármeccsen, vagy az a volt államelnök, aki hűlésben veszett el mandátuma legelején. Meg van egy kis abszurditással kifejezett szociálkritika is a lakosok által istenített cukorbomba italaik, kilós hamzsírburgerek és az ezeket forgalmazó abszolút hatalmú cégek révén.

Végül, s lassan utolsó sorban, a Parks and Recreation büszkélkedhet a legjobb és legváratlanabb vendégszereplőkkel is. Legyen az az abszúrd helyzetekbe febukkanó Joe Biden alelnök, Bill Murray, Paul Rudd, Will Arnett, John Cena, NBA sztárok Chris Bosh, Roy Hibbert, vagy NBA legenda Larry Bird, mindenki talál valakit, aki egyből mosolyt hoz az arcára.

A lezárás nem csupán az  utolsó rész feladata volt, hanem a szereplők sorsának előrevetítését tartalmazó egész hetedik évadé. Itt mindenki jelleme kiteljesedik, segítséggel és támogatással megtalálja hivatását, optimistán tekint a jövőre. Szóval ha vártad azt a furcsa, fifikás komédia sorozatot, amiben tényleges rosszindulatot nehezen találsz, de mégis mutat valami különlegeset, megragadó az A listás szereplőgárdája, a tagjai között levő kötelékek, illetve abszurd kisvárosi világa elbűvöl, vár a Parks and Recreation. Ha meg te is könnyeiddel búcsúztattad, legalább az utolsó (3/4) évad megér egy újranézést.