A filmrendezők számos különböző eszközt használnak arra, hogy alkotásuk mondanivalóját hitelesebbé, átélhetőbbé tegyék. Egyik ilyen eszköz a zene, amelynek kulcsszerepe van szinte minden mára klasszikussá vált film esetében. Nem mindegy viszont, hogy a készítők hogyan alkalmazzák. Jó érzékkel kell megtalálniuk azokat a jeleneteket, amelyekhez érdemes zenét társítani. Arra sem árt ügyelni, hogy az ne szorítsa háttérbe a lényeget, hanem kiemelje.

Hatáskeltés

A Karib-tenger kalózai filmek példája mutatja meg talán a legjobban, hogy mekkora szerepe lehet a zenének a történetalakításban. A harmadik részben ez különösen érezhető, alig tudnék olyan jelenetet/jelenetsort felidézni, amelyből hiányzik a zenei aláfestés. Más filmnél talán zavarónak vagy soknak érezhetnénk ezt. Ebben az esetben viszont az elmúlt évtizedek egyik leghíresebb filmzeneszerzőjének, Hans Zimmernek az alkotásait úgy társították a jelenetekhez, hogy a néző ne tartsa feleslegesnek ezeket. A romantikus és drámai részeknek kellő komolyságot, a humorosabbaknak pedig egyfajta könnyedséget, lazaságot adnak. Nehéz elképzelni, milyenek lennének a harcjelenetek, ha csak az ágyúk dörgését, a kard csattogását vagy a szereplők kiáltásait hallanánk. Valószínűleg kevésbé izgalmasak.

Beharangozás

A rutinos filmnézők valószínűleg gyakran észreveszik, hogy a zene néha előre jelzi, hogy milyen hangulatú jelenet következik. Különösen a feszültségkeltő részek esetében alkalmazzák ezt a módszert a rendezők. Van úgy, hogy a karakter még csak közeledik az ajtóhoz, de a vészjósló zenéből már sejthetjük, hogy nem a jó barátjával fog odabent találkozni. Ezzel is lehet komoly hibát elkövetni, a nézőt ugyanis felbosszanthatja, ha nem a képek mutatják meg neki a lényeget. A tapasztalt rendezők valószínűleg jobb érzékkel nyúlnak ehhez a megoldáshoz, mint a fiatalok.

Az űr kitöltése

A két óránál hosszabb filmekben sok az olyan jelenet, amelynek első látásra nincs fontos szerepe a történetben, viszont kihagyni sem lehet, mert nélküle zavarossá válhat minden. A híres csatákról szóló történelmi filmekben nem harcolhatnak elejétől végig a felek, kellenek taktikai megbeszélések, vonulások, kisebb konfliktusok. A rendező nem elvenni szeretné ezekkel a néző figyelmét, hanem előkészíteni a lényeget. Mi lehetne ilyenkor jobb segédeszköz számára, mint a zene? Segít a szereplők mondandóját lényegessé tenni, így a néző kevésbé fogja úgy érezni, hogy töltelékjelenetet lát.

Több nyelv, több megközelítés

Mint tudjuk, a világhírű filmek szöveges zenéit rengeteg országban szinkronizálják. YouTube-on sokan szoktak rákeresni a különböző verziókra. Ez kulturális és művelődési szempontból is hasznos, mert a szövegeket lefordítva közelebbről megismerhetik más nyelvek szófordulatait. Az esetek többségében a fordítók és a szinkronnal foglalkozó szakemberek igyekeznek hűek maradni az eredeti szöveghez, de egyes helyeken minimális változtatásokkal más részleteket is kiemelnek. Az animációs és a rajzfilmek legendás dalainál is megfigyelhető a jelenség. A Jégvarázs Let it go című dalának szövegét például több mint száz nyelvre fordították már le, egyes országokban pedig több feldolgozást is készítettek belőle. A régebbi példák közül említhetjük az Oroszlánkirály betétdalait is, amelyek szintén több nyelven váltak népszerűvé.

A leírtak alapján talán nem túlzás kijelenteni, hogy a jó zene hatalmas fegyver a filmrendező kezében. Elég kreatívnak lennie, és pillanatok alatt porig rombolhatja vele a történet és a néző között emelkedő falakat.