Kikötötte biciklijét a megszokott helyre. A Pascal kávézó melletti tárolókhoz, második sor, utolsó hely. Megigazította fején a sapkát, majd bement. A Pascalban sem vette le, pedig augusztushoz képest napos idő volt. Így legalább az embereknek 15 perccel később esik le a tantusz. Azt gondolta, ha sokat mondogatja a hazugságot a körülötte lévőknek, egy idő után önmagával is el tudja hitetni, hogy ez a valóság.

Kikérte a megszokott chai lattét, muszáj volt leszoknia kedvencéről, az americanóról. Ebben is van koffein, bár kevesebb. Amikor elvette bögréjét és leült az ablak melletti asztalhoz, hangosan felröhögött. Visszament a pulthoz, és hozott egy hosszú americanót, hisz úgyis egy hónapja, maximum kettő van az orvosok elmondása alapján. Akkor meg nem mindegy?

Kezébe vette kedvenc kulturális napilapját. A véleményrovat harmadik mondatánál máris félrecsúsztak gondolatfoszlányai. Megint késik, persze ez megszokott tőle – ezen gondolkodott, amikor felkapta fejét a hirtelen zajra. Hangos csilingelés jelezte, hogy valaki betért a kávézóba. Lihegés és hangos léptek követték az absztrakt mintás szoknyájú lányt. Panna a fiúval szemben ült le, és megsimogatta a fejét, egyedül csak neki hagyta ezt tenni. Más ember érintését nem bírta elviselni, kifejezetten utálta.

– Remélem, ezt nekem kérted ki – mosolygott, amint meglátta a hosszú feketét a latte mellett.

Mint mindig, telibe talált. Közel kilenc éve, hogy először látta meg Pannát ugyanitt, csak egy asztallal arrébb. Mégis, még mindig különösen bizarrnak találta azt a figyelmességet és törődést, ami minden alkalommal visszaköszönt, amikor vele volt. Amúgy Panna nem a barátnője, mármint barátja, csak nem a nője.

Sosem tudta eldönteni, hogy mennyire voltak megalapozottak ezek az elképzelései. Tényleg fontos Panna számára? Vagy csak a betegsége miatt ilyen kedves vele? Mi van, ha minden csak egy hatalmas szánalombuborék, ami sosem fog kipukkadni? Legutóbb az Estelle-ben, kedvenc stockholmi bárjukban volt részegen egy hasonló tematikájú monológja. Az irónia ott kezdődik, hogy másnap volt a kivizsgálása, amikor elmondták neki. Most felidézte: „Szóval, az van, hogy meg fogsz halni. Mármint amúgy is, csak lehet, előbb, mint ahogy számítottad. Cukrot kérsz?”

Humoros orvosi kalandja után eldöntötte, hogy minden napot önző módon saját magának fog szentelni. Kávé, Panna, kultúra és pont. Fizetés után Panna visszament az egyetemre, ő nemcsak bölcsészkedni próbált, hanem állatorvosnak tanult. Kutya helyett pedig ott volt neki a tüdőrákos haverja.

A nyugati híd volt a következő úti cél. Egy óra kerékpározás után megállt a híd közepén. Lenézett a folyóra, sokszor szokta ezt csinálni, főként, amikor részeg hajnalokon ment haza. De aznap másként nézett le a vízre. Kicsit túl hosszan bámult a semmibe. Elővett egy érmét a zsebéből, már épp fel akarta volna pattintani, amikor elkezdett csörögni a telefonja. L. Panna.

Elhajította az érmét, és továbbhajtott.