Egy hétvégényi KÚF

BRÉKING: Gólyasereg szállta meg Árokalja rusztikus világát egy teljes hétvégére, november 2–4. között, hála a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció, Újságírás és Film-Fotó (KÚF) Szakosztályának. A gólyatábor lehetőséget kínált az elsőévesek számára a három szakon belüli ismerkedésre, összerázódásra és szórakozásra.

Mindenekelőtt azonban álljunk meg egy pillanatra, és kezdjük a beszámolót az elejétől, vagyis attól a legendás november 2-i péntektől, amikor egy kiadós vonatút alapozta meg a társaság hangulatát, választ szolgáltatva még arra az életbevágóan fontos kérdésre is, hogy mi történik akkor, „ha mi csináljuk a bulikát”.

Kalandos érkezésünket és szobavadászási képességeink gyakorlatba ültetését követően kezdetét vette az estébe nyúló ismerkedés, pontosabban a körömig tartó gyufaégetés, továbbá az egyre meglepőbb sajátosságaink megosztása egymással. Mindezt, ahogy illik, estéből éjszakába, majd éjszakából hajnalba és kora reggelbe nyúló mulatozással koronáztuk meg, jelentősen bővítve saját, illetve mások addigi gólyatáboros élménytárát is.

Túl sok pihenésre azonban sem a gólyáknak, sem a szervezőknek nem volt alkalmuk, ugyanis a hangszóróból bömböltetett „szeretem a reggelt” és „szeretem a kávé illatát” sorok, valamint Rubint Réka exkluzív reggeli tornája határozottan kipattintottak (majdnem) mindenkit mámorittas álmából. Emellett, késztetést érezve arra, hogy már kora reggel kifejezzük egymás iránti szeretetünket és törődésünket, csoportos, kölcsönös fogmosást indítványoztunk.

Második napunk alatt azonban gólyaseregünk egésze kisebb csoportokra való beosztást szenvedett el a minőségi összerázódás érdekében. Jelentve ez egymás repülni tanítását, vagyis egy levegőben kifeszített kötélen való átpakolászását, és közös kézzel-lábbal meg miegymással történő zászlókészítést. Ez a felállás viszont nem maradt túl sokáig érvényben, ugyanis mi, elsőévesek sem hagytuk magunkat, hiszen a harácsolás adrenalindús feladataival, illetve Árokalja sajátos, szintén adrenalindús megpróbáltatásaival csak együtt voltunk hajlandóak megbirkózni, így végeredményként közösen érdemelve ki és fogyasztva el az esti jutalmat.

Mint tudjuk, nincs gólyatábor fergeteges záróbuli és beavatás nélkül, és ez most sem történt másként. Utolsó esténk leforgása alatt a szervezők legjobb képességeik szerint egyenként „elrabolták” a gólyákat, végigvezetve őket az „élet útján”, kis ízelítőt kínálva abból, ami a nagybetűs életben rejlik. A beavatások menetét ismételten fergeteges szórakozás követte, feltéve ezáltal a pontot a hétvégi i-re.

A vasárnap nagy része már a pakolászás, takarítás és búcsúzkodás szellemében zajlott, a lehető legcsaládiasabb és legmeghittebb módon. Bár az elválás pillanata enyhe szomorúsággal lepte el jó néhányunkat, lelkesedéssel állunk készen nekilátni a további KÚF-os kihívásoknak.