gólya

Gólyaélet

by Fórika Dóra | 2019. 11. 04. | 0 | Bezzeg...,Slider |
„Talán a legjobb érzés, amikor édesanyám küld egy kis rántott húst, fagyasztott pörköltet és levest. De az otthoni meleg étel, a húsleves néha hiányzik, anyukám paradicsomleveséért pedig elmorzsolok egy-egy könnycseppet"
Fórika Dóra

Nem kis bátorság kell kisvárosból felköltözni Kolozsvárra. Gyergyószentmiklósi lány vagyok. Aki nem tudná, Gyergyó akkora, mint itt a központ és mondjuk a Mărăşti negyed, tízszer kevesebb forgalommal és emberrel. Furcsa volt megszokni, hogy az átjárón nekem is lehet piros lámpa, meg kellett tanulni, hogy melyik buszmegállóban szállok le, melyik busszal tudok közlekedni. Előfordult, hogy nem voltam biztos benne, hogy jó buszra szálltam-e fel az egyetem felé, egy megálló után fogtam magam, lepattantam a buszról, majd a következő ugyanolyan buszra vissza. Egyetem. Na igen, ez egészen más. Nem a teljes osztállyal járok órákra, hanem azokkal, akik éppen ráérnek a csoportból. Kurzusok és szemináriumok, jelenléti ívek és végtelenségig tartó órák… A kérdés az volt mielőtt ideértem, hogy kintlakás vagy bentlakás? Utóbbi mellett döntöttem, és az első idegenkedések után most már lazán énekelek angol dalokat a tusolóban párhuzamosan másokkal. Kihívás volt az, hogy korán reggel négy ember mellett úgy kelj fel, hogy nehogy megharagudjanak rád, miközben a zakuszkás üvegeket kocogtatod egymásnak. Meg az is, hogy a másik ébresztőjét reggel hétkor elviseljem, amikor nekem csak tíztől kezdődik a nap. Könnyebb-e attól, hogy itt van a bátyám hat éve? Részben. Támaszkodhatok rá, ha mosásról van szó vagy ha csak némi segítségre van szükségem, hogy mit hol találok vagy ha csak este társaságot szeretnék. De a honvágy attól megmarad. Talán a legjobb érzés, amikor édesanyám küld egy kis rántott húst, fagyasztott pörköltet és levest. De az otthoni meleg étel, a húsleves néha hiányzik, anyukám paradicsomleveséért pedig elmorzsolok egy-egy könnycseppet. Amikor lekötöm magam itt, néha eszembe se jut felhívni valakit, de magányos óráimban azt gondolom, hogy ehhez én gyenge vagyok. Aztán másnap felkelek, és pörög az élet tovább. Nehéz, senki ne higgye, hogy egyedül élni ilyen nagy városban egyszerű, ki kell sírni. Hozok egy kis fagyasztott káposztát, és visszajövök újabb erővel, feltöltődve az otthon illatával.

Gólyákból beavatottakká

by Joldes Xénia | 2018. 11. 15. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

 

BRÉKING: Gólyasereg szállta meg Árokalja rusztikus világát egy teljes hétvégére, november 2–4. között, hála a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció, Újságírás és Film-Fotó (KÚF) Szakosztályának. A gólyatábor lehetőséget kínált az elsőévesek számára a három szakon belüli ismerkedésre, összerázódásra és szórakozásra.

Teljes cikk

Októberes, évkezdős

by Mátyás Orsolya | 2018. 10. 24. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Míg egyeseknek minden út Rómába, nekünk az összes az egyetem felé vezet, főleg akkor, ha október 1-jét írunk, mi pedig gólyák vagyunk. Egy csordultig tartalmas nyár után, mialatt egy sikeres érettségit, felvételit több alkalommal is megünnepeltük, szeptember végén újra ránk talált az érzés, ami még a 9-dikes évkezdésről ismerős. Akkor is gólyákként léptünk be egy új terembe, új közösségbe, de ami azt illeti, az első hét után már egyértelművé vált: ami változott, az csupán a tanagyag – az viszont jó nagyra nőtt. Az idén újra gólyákként léptünk át egy küszöböt, mégpedig az egyetemét. Úgy jártunk a folyosón, mintha bármi fogalmunk lenne róla, hogy merre is van a V/2 amfiteátrum, ahol az évnyitó vár ránk. Mivel esélytelennek tűnt, hogy időben megtaláljuk, a kapustól érdeklődtünk, aki tisztelettudóan magázódott, és elmagyarázta, hogy mi nem is Vé kettes, hanem igazából öt/kettes termet keresünk. A helyzet sokkal inkább új volt, mint kínos, hiszen meglepett a tény, hogy végre felnőttként néznek ránk. A magázódás szívünkhöz szólt. Már javában folyt az előadás, amikor elfoglaltuk állóhelyünket. A teremben egy bizonyos alapzaj hangulatot teremtett, lesve az emberek tekintetét csupán egy tény volt világos: sokaknak legalább annyira újat jelent Kolozsvár, mint maga az egyetem. Egy kis ízelítőt kaptunk az újságírásról, majd egy-egy kis bemutatkozót követően megtudtuk, hogy kik leszek a tanáraink. Természetesen egyik legizgalmasabb része volt a teljes napnak, amikor szembesültünk az infóval, hogy kikkel fogunk tanulni, főleg úgy, hogy a jó első benyomás céljából volt aki egy „az órámról hiányozni szigorúan tilos” kedvességgel zárta a bemutatkozást. A hangulat akkor vált igazán kellemessé, amikor a más-más szakon tanulók különböző termekbe vonultak. Itt azonnal kialakult egy kis családias érzés, felfedeztünk néhány ismerős arcot, és esélyünk volt néhány szóban kifejteni azt is, hogy „miért jöttünk, mit akarunk?” Ez az ismerkedés talán kissé felszínesre sikeredett, de nem hagytuk annyiban a dolgot: a délutánt közös sörözés-csocsózással zártuk. Azóta minden napunk „egyetemistásan” telik. Bár még sok új dologgal kell megbarátkoznunk, a cél az, hogy minél több jót pakoljunk az előbb említett jelzőbe. Hiszen, hol máshol lehetne ebből a legjobbat kihozni, mint Kolozsváron, az ifjúság kedvenc városában…?

fotó: unsplash-logoElement5 Digital

Tanácsok gólyáknak

by Domokos Zsófi | 2018. 10. 12. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Október elseje közeledtével minden elsőéves diák nagy izgalommal tölti otthoni utolsó heteit. Mindenkinek megfordul a fejében: vajon miben fognak különbözni egyetemi éveik az iskolás esztendőktől? Elképzelik kolozsvári életüket, s ilyenkor mindegyiküknek más-más dolgok fognak eszükbe jutni. Sokan félnek, zaklatottak, mások egyáltalán nem izgulnak…

Teljes cikk