ősz

Budapesti bekezdések 2. évad 3. rész

by Balázs Etelka | 2018. 11. 30. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

 

Sapka, sál, esernyő… csak a bepárásodott szemüvegem látszik ki magamból. Erős kínai étteremszag terjeng utánam, a kötött felsőm hamar átveszi, na meg a lobogó hajam… Figyelni még mindig nem tanultam meg, juttatja eszembe a könyvtárban a néni, amikor nem olvastam el rendesen az utasítást.

Teljes cikk

Októberes, évkezdős

by Mátyás Orsolya | 2018. 10. 24. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Míg egyeseknek minden út Rómába, nekünk az összes az egyetem felé vezet, főleg akkor, ha október 1-jét írunk, mi pedig gólyák vagyunk. Egy csordultig tartalmas nyár után, mialatt egy sikeres érettségit, felvételit több alkalommal is megünnepeltük, szeptember végén újra ránk talált az érzés, ami még a 9-dikes évkezdésről ismerős. Akkor is gólyákként léptünk be egy új terembe, új közösségbe, de ami azt illeti, az első hét után már egyértelművé vált: ami változott, az csupán a tanagyag – az viszont jó nagyra nőtt. Az idén újra gólyákként léptünk át egy küszöböt, mégpedig az egyetemét. Úgy jártunk a folyosón, mintha bármi fogalmunk lenne róla, hogy merre is van a V/2 amfiteátrum, ahol az évnyitó vár ránk. Mivel esélytelennek tűnt, hogy időben megtaláljuk, a kapustól érdeklődtünk, aki tisztelettudóan magázódott, és elmagyarázta, hogy mi nem is Vé kettes, hanem igazából öt/kettes termet keresünk. A helyzet sokkal inkább új volt, mint kínos, hiszen meglepett a tény, hogy végre felnőttként néznek ránk. A magázódás szívünkhöz szólt. Már javában folyt az előadás, amikor elfoglaltuk állóhelyünket. A teremben egy bizonyos alapzaj hangulatot teremtett, lesve az emberek tekintetét csupán egy tény volt világos: sokaknak legalább annyira újat jelent Kolozsvár, mint maga az egyetem. Egy kis ízelítőt kaptunk az újságírásról, majd egy-egy kis bemutatkozót követően megtudtuk, hogy kik leszek a tanáraink. Természetesen egyik legizgalmasabb része volt a teljes napnak, amikor szembesültünk az infóval, hogy kikkel fogunk tanulni, főleg úgy, hogy a jó első benyomás céljából volt aki egy „az órámról hiányozni szigorúan tilos” kedvességgel zárta a bemutatkozást. A hangulat akkor vált igazán kellemessé, amikor a más-más szakon tanulók különböző termekbe vonultak. Itt azonnal kialakult egy kis családias érzés, felfedeztünk néhány ismerős arcot, és esélyünk volt néhány szóban kifejteni azt is, hogy „miért jöttünk, mit akarunk?” Ez az ismerkedés talán kissé felszínesre sikeredett, de nem hagytuk annyiban a dolgot: a délutánt közös sörözés-csocsózással zártuk. Azóta minden napunk „egyetemistásan” telik. Bár még sok új dologgal kell megbarátkoznunk, a cél az, hogy minél több jót pakoljunk az előbb említett jelzőbe. Hiszen, hol máshol lehetne ebből a legjobbat kihozni, mint Kolozsváron, az ifjúság kedvenc városában…?

fotó: unsplash-logoElement5 Digital

Itt van az ősz, itt van újra…

by Pilbáth Kincső | 2018. 10. 11. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Ősz. Van ennek az évszaknak valamilyen különleges hatása. Főleg, ha az ember falun nő fel. Elég csak beleszagolni a levegőbe, máris átjár az a különleges „ősz illat”. Amikor a kertekből áradó gyümölcs aromája, illata keveredik a levegőben szálló enyhe füsttel. A nap már nem melegít annyira, mégis az emberek kipirosodott arccal sürögnek-forognak a kertekben, hogy az évi termést betakarítsák. Eközben a gyerekek boldogan ugrándoznak a színes falevelek között, felborítva a felnőttek által összegyűjtött kupacokat. Aztán amikor szürkülni kezd az ég, és megjelennek a viharfelhők, már a meleg szobából bámulnak ki az ablakon, pokróccal a hátukon, meleg teával a kezükben. Nézik a szálló faleveleket, hallgatják a szél süvítését és az eső kopogását az ablakon. Utóbbi valamiféle nyugalmat áraszt – ilyenkor kicsit megpihennek, és érzik, hogy változás következik be mind a természetben, mind az életükben. Hiszen véget érnek a nyaralások, a hosszú vakáció, kezdődik a tanulás, a munka. Már nem elég egy lenge nyári ruhát hanyagul felvenni, előkerülnek a kötött, horgolt pulóverek és sálak. S kicsit az elmúlás érzése költözik a szívekbe.

Teljes cikk