busz

Ezt még te sem tudhattad

by Dénes Petra | 2020. 01. 04. | 0 | kommnapok,Slider |

Tömegközlekedés: hogyan menjen el minden életkedvünk pár perc alatt

by Krasznai Csongor | 2019. 11. 22. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

Oh, a tömegközlekedés… mennyi szép gondolat fogalmazódik meg egy egyszerű (vagy kevésbé egyszerű) emberben, ha erre gondol! Lassan hat éve nap mint nap élek a tömegközlekedés nyújtotta lehetőségekkel, ami nem kevés idő, mégis még mindig találkozom újabb meglepetésekkel. Olyanokkal, amelyek akár öt perc alatt olyannyira megbotránkoztatnak, hogy egész nap hatással lesznek rám. Az ember empatikus és megértő, az ember szeret, érez, átérez, néha pedig nem. Bárcsak azt mondhatnám, hogy változó az, amit most kijelentek, állítok, beszúrok ide, de sajnos nem. Saját belátásom szerint ezek a dolgok nem fognak, vagy nem tudnak megváltozni.

teljes cikk

Egyötven magasságában az élet

by Nagy Andrea | 2019. 05. 03. | 0 | Kivetítő,Slider |

Alig ütöm a másfél métert, szóval tartogat néhány kihívást az élet. Amikor ellenőrizném, hogy az arcom még a helyén van-e, rendszerint csak a homlokom látszik a tükörben, cipőt pedig gondolkodás nélkül a gyerekrészlegen keresek. De vegyük kicsit részletesebben sorra, miféle kínokkal is küzd egy törpe.

Teljes cikk

Budapesti bekezdések 2. évad 3. rész

by Balázs Etelka | 2018. 11. 30. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

 

Sapka, sál, esernyő… csak a bepárásodott szemüvegem látszik ki magamból. Erős kínai étteremszag terjeng utánam, a kötött felsőm hamar átveszi, na meg a lobogó hajam… Figyelni még mindig nem tanultam meg, juttatja eszembe a könyvtárban a néni, amikor nem olvastam el rendesen az utasítást.

Teljes cikk

Budapesti bekezdések 2. évad, 2. rész

by Balázs Etelka | 2018. 11. 27. | 0 | Mifolyikitt,Slider |

 

Most, hogy már mindenkinek elmondtam, milyen rossz nekem itt, mert furcsák az emberek, nagyok a távolságok, hosszúak a buszjáratok, a barátaim nem érnek rám, és nincs társasági életem, s hogy Kolozsváron jobb volt, úgy döntöttem, hogy befejezem az önsajnáltatást.
Reggel felkeltem és bementem egy órámra. Utána az egyik barátnőm, aki kozmetikusnak tanul elvitt, hogy gyakoroljon rajtam valami arcmasszázst, bár számtalanszor elmondta, pontosan mi is az, nem jegyeztem meg a nevét. A lényeg, hogy nagyon jó volt, az ő szavaival élve azóta is relaxálok, s Buddhának hódolok. Amikor visszaindultam a bentlakásba, úgy döntöttem, sétálok pár megállót, mivel olyan szép idő van. Az Erzsébet hídon Hegedűs D. Géza színművész mellett mentem el, így mosolyogva haladtam tovább. Jókedvem biztos feltűnt egy külföldi párnak, akik meg is kértek, hogy fotózzam le őket. Bájosak voltak. A fiú ölébe kapta barátnőjét, úgy pózoltak a telefonnak és nekem.
Mivel nem szoktam azon az útvonalon gyalog járni, sokat kóvályogtam, amíg végre megtaláltam célomat, a buszmegállót, ahol egy A4-es lapon közölték, hogy a busz útjavítás miatt nem áll meg. Kénytelen voltam újratervezni útvonalamat, mert már kezdett sérteni a cipőm, úgy tűnik, nem sétálásra tervezték, és nem volt kedvem még egy megállót menni. Villamosra pattantam, majd a Móricz Zsigmond körtéren ültem át a 33-as buszra. Amikor elfoglaltam kiszemelt helyemet, megláttam, hogy a busz elülső felében várakozik az indulásra Hegedűs D. Géza is. Gondolkodtam, hogy leszállok, és egy másik ajtón felszállva odaülök mellé, de végül úgy döntöttem, elengedem a gondolatot, s a művészt meghagyom annak, ami nekem eddig is volt: elérhetetlen példaképnek, aki amikor nem a színpadon játszik vagy épp rendez, ugyanazon a hídon sétál és ugyanazon a buszon utazik, amelyen én is.