Az élet-halál kérdése örökké aktuális, a Nyugat embere mégis gyakran elfordítja a fejét és minél hamarabb szeretne túlesni az elmúlás szertartásain. Jer, nézzünk néhány elsőre furcsának tűnő ceremóniát, gyászmunkát.

  • Föld helyett ég, Tibet

A Tibeti-fennsík sziklás tájain a test halála után három napig szertartásokkal készítik fel a tudatot az átkelésre, majd a gyolcsba tekert húsbörtönt felajánlják a keselyűknek. A madarak „dákini”, azaz égben járó szerepben felsőbb szintekre juttatják a tudatot. Nem utolsósorban ezzel az áldozattal megmenekülnek azok az állatok is, amelyek a ragadozómadár étkei lettek volna, ezáltal is csiszolva az elhunyt karmáján. Semmi nem vész kárba, a csontvázat varjúeledellé őrölik.

  • Fantáziadús koporsók, Ghána

Az nyugat-afrikai országban az elmúlás szertartása már-már fesztiváljellegű, az esküvőknél is nagyobb befektetés. Színes, személyre szabott koporsókat készítenek az elhunytnak, ami evilági életének egyfajta motívuma, majd zenével és tánccal kísérik utolsó útjára. A ghánai temetések olyannyira látványosak, hogy a szájtátó turisták számára már áltemetéseket is rendeznek. A koporsók, formájukat tekintve nagyon változatosak, általában az elhunyt hivatását tükrözik, de népszerű nyughelyek a kapitalista szimbólumok is.

  • A holttest kisszobája, Tora­d­zsa-föld

Az Indonéziában élő toradzsák nem csipkedik magukat, amikor a halálról van szó. Nem sietik el a búcsút, akár hosszú évekig, évtizedekig együtt élnek szeretteik bebalzsamozott és formalininjekciózott testével. Naponta tisztítják, és még ételt-italt is felkínálnak a pézsmaillatú koporsólakónak. A halált átmeneti állapotnak tartják, és azt mesélik, számukra így természetes a búcsú, hogy az érzelmi köteléket fokozatosan szakítják meg. A test eltemetésével sincs végleg lezárva a kapcsolat, családi összejövetelek alkalmával előkerítik az elhunyt nagyit, papát, gyermeket, hogy mindannyian együtt legyenek.

  • Végső nyugalom előtti izgalmak, Tajvan

Mi az a rúd a halottaskocsin? Az a táncoslányoknak van! A kínai kormánynak bántotta a csőrét, és betiltotta az efféle ceremóniákat. Tajvanban az a hiedelem járja, hogy minél többen jelennek meg a temetésen, annál nagyobb túlvilági kegyben részesül majd az elhunyt. Annak érdekében, hogy minél több embert bevonzzanak a rokon temetésére, gyakran táncosnőket bérelnek fel a halott tiszteletére és a gyászolók bánatának enyhítésére. Reméljük, senki nem megy el szívrohamban ennek következtében.

Hozzászólások