Nem elég nagy az egzisztenciális krízised? Akkor ezektől a filmektől biztosan az lesz.

Mindenkin végigfut a hideg a koronavírustól. A szupermarketekben az emberek pániküzemmódba kapcsolva szerzik be a konzervételeket, toalettpapírokat, szappanokat és tisztítószereket. Az apokaliptikus, világvége-hangulat mindenhol jelen van, és a tömeghiszti eluralkodott az emberek többségén. Ha mégsem tört még ki rajtad a pánik, a következő 5 + 1 film ezen változtatni fog, és már te is készen állhatsz arra, hogy a lakásba bekuckózva, a konzervbabodat szorongatva várd a világvége eljövetelét.

Fertőzés (2011)

A Steven Soderbergh rendezte filmet a mostani koronavírus-helyzethez hasonlítják, hisz a történet szerint itt is egy korábban még nem ismert vírus tör ki és eluralja a világot, mindenkinek tartózkodnia kell más ember érintésétől. 2011-ben csak mosolyogva néztük ezt a sci-fit, most már ez az életünk.

Hotel Ruanda (2004)

Ez a film nem az apokalipszis eljöveteléről szól, de legalább akkora szorongást hagy az emberben. Valós események alapján a ruandai genocídiumot, népirtást dolgozza fel a történet, amikor a hutuk a tutsi népet legyilkolva próbálják átvenni az uralmat Ruandában. Ez sokak világának végét jelentette. Ezt igyekszik egy hoteltulajdonos megakadályozni, a menekültek befogadásával. Ténylegesen sokkoló.

2012 (2009)

Ha világvégefilm, akkor 2012. Ebben az évben mindenki azon aggódott, hogy a maja naptár szerinti világvége eljön, amit pont a 2012-es évre datáltak. Nem jött el, de 2009-ben eljátszottak a gondolattal, hogy milyen lenne, ha mégis.

Melankólia (2011)

Lars von Trier művészfilmje eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne, ha a Földbe csapódna a Melankólia nevű bolygó. És mindez pont a főszereplő (Kirsten Dust) esküvője napján. Elvont, metaforikus, de van benne valami.

Holnapután (2004)

A tökéletes film, ami megtestesíti a klímakrízis fogalmát. Az időjárás teljesen az emberiség ellen fordul, tornádók, fagyok, extrém havazások törnek ki. Eközben egy csapat New York-i próbál küzdeni a túlélésért.

+ 1 Dr. Strangelove: (avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni)

Stanley Kubrick, nukleáris háború, világklasszis mestermű. Azt hiszem, ennyi ide elég.