Azt ajánlotta hetedikes koromban az angoltanárnőm, hogy csak akkor olvassuk el ezt a regényt, ha nehéz időszakon megyünk keresztül, hogy ne tegyen tönkre. Néhány évvel később megtettem, és azóta néha újra a kezembe veszem, már csak tiszta kötődésből.

D. Salinger Zabhegyező, helyesebben Rozsban a fogó című könyve (angolul The Catcher in the Rye) 1951-ben jelent meg önálló regényként, azóta pedig újra és újra visszatér a mindenkori fiatalság könyvespolcára. Az irodalomra gyakorolt hatásáról mi sem árulkodik jobban, minthogy napjainkban kiadnak könyveket, filmeket, amelyeket azzal címkéznek, hogy „a modern Zabhegyező”.

Nyolcadikos lehettem, amikor először elkezdtem olvasni, de néhány oldal után letettem. Az igazság az, hogy untam, nem értettem, és nem igazán érdekelt. Aztán napokkal később eszembe jutott, folytattam, és sikerült el is olvasnom a könyvet.

A főszereplő Holden Caulfieldet már a negyedik iskolájából rúgták ki. Csalódottságában elkezdte keresni az élet értelmét és az őszinte embereket. Holden háromnapos kalandja New Yorkban játszódik. Magányos és melankolikus személyiségét kiegészíti a lázadó tinédzser képe, valamint erős humor és irónia, amivel még inkább eladja magát az olvasónak, és képes mindenkiből kihozni a rebellis énjét.

Miért szólt úgy a tanárnőm ajánlása, hogy csak akkor olvassam el, ha épp a gödör alján vagyok? Mert hiába örök lázadó és nonkonformista, Holdent mindez semmi jóra nem vezeti. Őszinte emberekből csak egyet talál, aki nem tud a segítségére sietni, vágyai és törekvései sorra dugába dőlnek, a fiú élete pedig a negyedik iskolaváltás után is ugyanúgy romokban – történetét elmegyógyintézet lakójaként mutatja be.

Bár a regény 70 éves, J. D. Salinger örök életű tinédzsert alkotott könyvében, aki nemzedékről nemzedékre újjászületik, ezért történhet meg, hogy sokadjára jelenik meg új kiadásban. A magyar olvasóközönség 2015-ben végre megkaphatta az őszintébb, igazibb élményt a Rozsban a fogó című fordítással, az 1964-es Zabhegyező eléggé hiteltelen: Holden nyelvhasználatát, szókincsét felnőtt értelmiségiére cserélték, sterilizálva ezáltal a könyv karakterét. A teljesebb élmény érdekében érdemes hát inkább a Rozsban a fogót elolvasni, ha valaki szeretne vörös vadászsapka után vágyakozni és magában életre kelteni a melankolikus, lázadó tinédzsert.

Kép forrása: Terebess online