Benne vagyok? Inkább máskor?
Bizonyára feltetted már magadnak ezt a kérdést, amikor randira, sörözni, bandázni, esetleg egyetemi előadásra vártak. Vagy, ami még jobb: az összesre egy időben. Na de lehet-e jó döntést hozni, ha nagyobb a programkínálat? És ha igen, hogyan tegyük azt?
Fiatalként, egyetemistaként számomra az időbeosztás igazi kihívás. Néha pontosan azzal vesztegetem a perceket, hogy azon filózom: érdemes-e választani két esemény közt, részt venni az egyiken a másik árán? Vagy azon a frappáns kis szövegen agyalok, ami ne legyen sértő, de magyarázatot adjon például egy randimeghívás elutasítására.
Aztán néha mégis arra eszmélek fel, hogy nem tudom, épp mit keresek ott, ahol vagyok. Vagyis újabb rossz döntést hoztam, és ezt a legtöbb esetben amiatt, mert valaki másnak a kedvében akartam járni. Ám ahogy a mondás tartja, az ember hibáiból tanul, a néhány kellemetlen tapasztalat arra ébresztett rá: bizony, ha jó élményeket szeretnék, akkor a saját prioritási listám élére nekem kell kerülnöm. Mégpedig olyan módon, hogy indulás előtt egy újabb kérdést fogalmazok meg magamban: valóban ezt szeretném? Ha a válasz egy határozott igen, nincs más dolgom, mint élni a lehetőségekkel, de ha elbizonytalanodom, akkor sem pánikolok, sőt, nem is keresem a kifogást. Ha meghívtak, akkor a másik embert, ha pedig saját döntés volt, akkor önmagamat tisztelem meg azzal, ha bevallom: úgy érzem, nincs ott a helyem vagy éppen jobb dolgom akadt közben.
Az egyenes beszéd már rég nem divat, pontosan ezért nagy esély van rá, hogy a meghívó értékelni fogja, hogy ezt megléptem. Ha pedig váratlanul mégis ironikus hangnemre vált, akkor pedig tiszta lelkiismerettel mosolyoghatok rá.
Hozzászólások