Vannak olyan emberek, akik itt nálunk az országban, a 21. században nem láttak még vezetékes vizet. Ők a Kolozsvár közelében lévő szeméttelepen, Pataréten élnek. Vicsai Norbert pszichológus tartott előadást erről a napokban Sepsiszentgyörgyön, Élet a Gettóban (Patarét) címmel. Ő egy önkéntes szervezettel dolgozott, így megfigyelhette az ott élők helyzetét, körülményeit, szokásait.

Az előadás enyhén fogalmazva meghökkentő volt, az elhangzott történetekben kisebb devianciáktól egészen az embercsempészetig mindenre volt példa. Mint kiderült, a pataréti populáció körében gyakori az analfabetizmus, az alkoholfogyasztás és a prostitúció. Páran kutyát és patkányt is fogyasztanak, amikor nincs más ennivaló, a környezetük toxikus. Az átlagéletkor is alacsony, a legidősebb lakos, akivel az előadó találkozott, 55 éves volt. Ha már az életkornál tartunk, akkor megemlíteném azt is, hogy mint elhangzott, rengeteg fiatalkorú anya él ott, és már 35 éves nagymamára is volt példa a kincses város melletti szeméttelepen. A mentők nem mennek ki a hívásaikra és a gyermekvédelem sem segít a helyi gyerekeknek. Néha az önkéntes szervezettel (Népek Fejlődése Alapítvány/Fundatia Dezvoltarea Popoarelor) elviszik a gyerekeket a városba játszani, focizni, de az egyik legérdekesebb dolog, ami a gyerekeket meglepte: a csapból folyó víz volt.

Mindezek ellenére a pszichológus érdekes következtetésre jutott: úgy véli, számunkra talán elviselhetetlennek tűnő nehézségeik és életkörülményeik dacára boldogabbak a patarétiek, mint a civilizált körülmények között élő emberek, mert nincs rajtuk az a társadalmi nyomás, amit mi többiek érezhetünk.