„Szerintem ha azt mondom, hogy első nap úgy éreztem, alig várom, hogy véget érjen ez a három nap, míg amiután hazaértem (de már a buszon ülve is) szomorú voltam, hogy ilyen hamar eltelt, az mindent elárul.” – ilyen volt a VI. Válasz Napok, mely november 6-8. került megrendezésre Torockón, szervezői szemmel.
Első este az ismerkedésé volt a főszerep. Egy rövid bemutatkozás és névtanulós játék után egy rövid és velős szakkolis bemutató következett, hogy a résztvevő, potenciális szakkollégisták is el tudják mondani két mondatban, hogy hova is szeretnének jelentkezni. Egy újabb játék, valamint az esti program után mindenki eltette magát a következő napra.
A szombati délelőtt az előadások kapták a főszerepet. Jogi vonalon először Bethlendi Andrást, az Igen, tessék! ügyvezetőjét hallgathattuk meg, aki a nemzeti kisebbségi jogok és a nyelvi jogok kérdéséről a romániai magyarok viszonylatában tartott előadást. Mivel ez egy örökérvényű, igencsak vitatott, valamint mindannyiunkat érintő téma, minden jogászhallgató figyelmét felkeltette.
Ez idő alatt közgazdászaink Bertródi Lóránt, a Souper társtulajdonosát hallgatták. A hallgatóság fellelkesült, hiszen egy kiváló élő példa állt előttük, aki barátaival együtt indított el egy vállalkozást, és a kezdeti nehézségek ellenére, kitartó munkával elérték, hogy jelenleg egy sikeres levesbár tulajdonosai lehetnek.
Rövid kávészünet után Farkas Csongor következett, aki jelenleg az IFUA Horváth & Partners Kft.-nél tanácsadó. Előadása nem egy adott karrier befutása volt, sokkal inkább arról szólt, hogy ki hogyan találhatja meg önmagát a közgazdaságtanon belül. Ki az, aki inkább gyakorlatias, vagy esetleg az elméleti részét szereti jobban a tudományágnak. Ki az, aki alkalmazott szeretne lenni, és ki vezető?
Ezzel párhuzamosan a joghallgatók Demeter Attila előadásán vehettek részt, aki személyes tapasztalatokból építkezve azt mutatta be nekik, hogyan lehet valakiből akár parlamenti alkalmazott is. Egy meglehetősen interaktív előadás volt ez, ahol rengeteg gyakorlati karriertippel is szolgált a résztvevők számára.
Az ebédszünet, valamint a délutáni métázás után következett a hétvége első plenáris ülése, amelyet Balázs Iringó, a Közép-Európai Egyetem (CEU) kutatóasszisztense tartott. Témája a menekültkérdés jogi és emberjogi szempontból, avagy hogyan vált egy Közép-keleti probléma Európa legaktuálisabb problémájává – volt. A kérdés mindenkit érintett, így egy kisebb vita indítónak szolgált az est hátralevő részére.
A nap szakmai részét egy workshoppal zártuk, amelyet két szakkollégistánk, Csula-Albert Andrea és Székely Rita tartottak önletrajz írás témában. Ők ketten tapasztalataikból építkezve olyan tanácsokkal láttak el, amelyek még azok számára is tartogattak újdonságot, akik esetleg már részt vettek hasonló workshopon, képzésen.
A vasárnapi délelőtt két előadást is tartogatott számunkra. Az elsőt Székely Csaba tartotta, aki ügyvédként és közbeszerzési szakértőként dolgozik a Schulleri és Társai Ügyvédi Társaságnál. Előadásával a jogainkról és lehetőségeinkről világosított fel a hatósági intézkedésekkel szemben, szabálysértési ügyekben. Utolsó előadóként Farkas Leventét, a Marketingiskola.ro megalapítóját, és vezetőjét hallgattuk, akinek témáját tömören „pénz”-nek is nevezhetjük, de rávezetett, hogy mennyit kell mi adjunk ahhoz, és mit kell befektessünk(nem csak pénzről lévén szó), hogy elérhessük céljainkat.
S bár a Válasz Napokból ezek után már csak a kiértékelő, és a hazaút volt hátra, a Mikó Imre Szakkollégium még sok minden tartogat számunkra!

Eddig már kétszer volt alkalmam megtekinteni a Kontrasztkiállítást. Először zokogva, papír zsebkendőért kapkodva hagytam el a termet, annyira mélyen érintett. Második alkalommal már tudtam, mire kell számítanom, de még így is elmorzsoltam egy-két könnycseppet. A Kisvárdai Református Ifjúság által megálmodott, és a rendőrség közreműködésével megvalósított kiállítást, amelynek az elmúlt egy évben több erdélyi város adott otthont, az elsők között tekinthettem meg (immáron harmadik alkalommal) Kolozsváron. Az a tervem, miszerint most csupán gyorsan végigfutom, arra hivatkozva, hogy elegendő alkalommal láttam, hamar csődöt mondott. Egyszerűen nem lehet elégszer megnézni ahhoz, hogy az embernek ne tudna valami újat mutatni, vagy ne váltana ki benne kavargó érzéseket, gondolatokat újra és újra. Nagyon különös, hogy a mai modern XXI. században a hasonló témák, mint a függőségek, családon belüli erőszak, abortusz, öngyilkosság még mindig tabunak számítanak, és senki sem beszél róluk szívesen. Tudjuk, hogy körbevesz minket, benne élünk, sokszor saját magunk próbáljuk megkeresni a választ kérdéseinkre, de a társadalom megpróbálja takargatni szennyesét. Egyszerűen egy torzkép alakul ki bennünk már fiatal korunkban a nemi életről, a családalapításról, a szenvedélybetegségekről, mely gyakran kihat életünk további részére. Érezzük, hogy valami nincs rendben, de mégis csináljuk, mert a fogyasztói társadalom ezt várja el tőlünk. Ennek ellenszereként érdemes megtekinteni a kiállítást, amely kiragadja az embert a hétköznapi rutinból, a kényelmes komfortzónából, és sarkalatos, elrettentő példákkal próbálja felhívni figyelmünket a problémára. Nem csak vizuális és auditív elemekkel, hanem konkrét statisztikai adatokkal döbbent rá, hogy az elmúlt évtizedben mennyire megnőtt az abortuszok száma, vagy arra, hogy mennyire gyakori a családon belüli erőszak nőkkel és gyerekekkel szemben, amely sok esetben halállal végződik. Ugyanakkor az öngyilkossági esetek is sokkal gyakoribbak napjainkban, amelynek 70%-át férfiak követik el. S ha ez még nem hozott volna ki eléggé a sodrunkból, azt szajkózva, hogy „ez nekem sok”, ott van a házasság előtti nemi életről szóló téma, amely sokunkat talán megbotránkoztat, de olyan konkrét tényekre mutat rá, amelyeket nem áll jogunkban megkérdőjelezni. S akkor hogy is állunk a drogfogyasztással? Kipróbáljuk, mert menő? Belekóstolunk, mert abba még nem halunk bele? Az ajánlat nagyon csábító, hisz eufóriát, lebegést, rózsaszín felhőket ígér az anyag, és igen, az elején tényleg ezt tudja nyújtani. Rövid időn belül viszont lassan, észrevétlenül, akár a tolvaj, meglopja az embert szabad akaratától és szolgájává teszi. Elképzelhetetlen, szörnyű, hogy milyen cselekedetekre tudja kényszeríteni a függőt. Ha kell, lop, csal, hazudik, éhezik, mindenkit becsap csak azért, hogy az agyon szurkált vénáján keresztül újabb adagot tudjon bejuttatni elvonási tünetektől gyötrődő testébe.
Erőszakkal, megfélemlítéssel próbáljuk hát magunkhoz láncolni szeretteinket, vagy a békés családi életet választjuk? Drogokba, alkoholba menekülünk, vagy szembenézünk a nehézségekkel? Abortuszt, öngyilkosságot követünk el, vagy értelmet adunk az életnek? Engedünk a csábításnak, vagy komolyan vesszük a holtig tartó hűséget? Létezik-e még egyáltalán hűség, kitartás a nehézségek árán is? Merjünk hát szembenézni félelmeinkkel, gyengeségeinkkel! Ne szégyelljük beismerni problémáinkat! Okuljunk az elrettentő példákból, a pozitívakat pedig kövessük! Éljük meg a mélységeket és a szárnyalást! Éljük át a kontraszthatást!

A Kontraszt kiállítás látogatása előzetes bejelentkezéshez kötött, november 4. – december 20. között látogatható a Bocskai (Avram Iancu) tér 15. szám alatt található IKE Klubban. (szerk.)

A Lugosi Béla Filmklub szervezésében, a Lindsay Anderson és David Sherwin által rendezett trilógia második részét, A szerencse fiát vetítették a Zug.zone-ban. Őszintén, ha valaha is gondoltam volna azt, hogy nekem egy olyan film, mint A szerencse fia nem fog soha megtetszeni, akkor hatalmasat tévedtem.

A film rendelkezik egyaránt a komédia, dráma és fantasy jellemzőivel, amelyek hangsúlyozzák a furcsaságát és különlegességét, allegóriája pedig tökéletesen ábrázol egy életet a kapitalista társadalomból. A képek, a jelenetek gyors leforgása, a filmbéli szürrealizmus és abszurditás első látásra mindenkiben mély nyomot hagyhatnak, ugyanakkor olyan érzése van az embernek a vetítés után, hogy az egy érthetetlen, fel nem fogható katyvasz. A színészek több szerepet alakítanak, ezáltal teljesen összekeverve a filmről kialakított képet.

Ám, ha jól belegondol a néző, a film megnézése után egy órával a sok zűrös és pörgő események már értelmet nyernek. A középpontban Michael Travis, egy fiatal ügynök áll, aki széles mosollyal elindul bejárni Anglia egy részét, hogy kávét adjon el. Kalandja során tulle egy robbanást, anyatejet iszik, majdnem részt vesz egy kísérletben, zenészekkel találkozik, majd a szerelemmel. A politika és a pénz bűvkörébe is bekerül, amelynek következtében börtönbe jut, ahol azonban békére talál. Erre próbál ezután ösztönözni más embereket is, majd látván, hogy erre semmi esélye, szerencsét próbál egy film meghallgatáson.

Michael néhány szóban jellemezhető: ártatlan, naiv, nagyravágyó, őszinte és lojális. Ezek mind olyan ismertetőjegyek, amelyek végig jellemzik, belerángatva egy sor elképzelhetetlen szituációba. A vad társadalomban végül Mick már mosolyogni sem tud, még a mindent lesújtó pofon után sem, amit a casting főnöke, egyben a film rendezője ad neki. De abból az elvből kiindulva, hogy az élet megy tovább, a film egy hatalmas bulival és táncolással ér véget, meglepve a nézőket egy kis normalitással.

80 csapatmérkőzés, 72 óra játékidő – ez jellemzi számokban az első Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpiát. A térség egyetlen erdélyi magyar diákoknak szóló sportvetélkedőjén 5 sportágban, 11 versenyszámban mérkőzött meg egymással 22 iskola félezer erdélyi magyar diákja. Az október 16–19. közötti kolozsvári torna hagyományt kíván teremteni, a szervezők az Erdély Kupa sikereit tekintik irányadónak.

Teljes cikk

Hatvanhat csapat. Háromszázharminc gólya. Ennyien vettek részt október 13-án a Gólyák Éjszakáján. Junkyard, Bulgakov, Insomnia, La Cizmarie és a KMSZ iroda. Ezeken a helyszíneken kellett bizonyítania a legújabb kolozsvári generációnak.

Teljes cikk