Három hét. Huszonegy nap. Több száz óra. A percekről nem is beszélünk. Van, aki már hetekkel ezelőtt nekilátott az anyagmennyiségnek, van, aki csak a vizsga előtti éjszakán fog megküzdeni a tudománnyal. Nem számít, hogy hogyan, de minden diák számára meghatározó az elkövetkező időszak. SZESSZIÓ!

Nem ígérjük, hogy megkönnyítjük, vagy megoldjuk a problémáidat. Még csak tanulást elősegítő energiát sem tudunk szolgáltatni. De minden nap keresünk nektek egy dalt, amelyik pár percig megnyugtat, ellazít, felpörget, feldühít vagy éppen szuperhőssé tesz.  De mindenképpen hat rád és tovább lendít a szesszió nehéz óráiban (vagy sem, de ez nem jelenti azt, hogy mi nem próbáltuk meg).

Szóval a hivatalos szesszió első napján hallgassátok Naz I can című számát! Mert you can, all of the world can.

A II. Erdélyi Slam Poetry Bajnokság bebizonyította, hogy a slam még mindig hívó szó: szombaton este, tömve volt a Junkyard emeleti terme. (És véletlenül sem az est hatása miatt írtam rímbe.)

A bajnokságra jelentkezők öttagú zsűri (köztük volt Márkus Andris édesanyja is) előtt kellett bizonyítaniuk rátermettségüket. A Junkyard sajátos berendezési elemét a „rossz vicc borkánt” még a bajnokság megkezdése előtt elhelyezték a színpadon, és mi csak reménykedhettünk, hogy a versenyzőknek nem kell olyan sokat fizetniük.

Az elkövetkezőkben idézhetnénk az est folyamán elhangzó legjobb sorokat, de úgysem tudnánk visszaadni a kellő hangulatot és amúgy is, a slammet hallgatni jó. A színpadra vitt szövegek témája sok esetben volt a ­ki vagyok én,  a magyar vagy – szar az élet – szenvedned kell vagy a politikum félrelépései.  Különlegesség számba ment, amikor az egyik slammer, végre nem a társadalmat fikázta és nem is akarta megváltani azt, csupán egy szerelmi afférját szedte versbe, rímbe, slambe.

A tizenegyedik ringbe szálló produkciója után, hósztunk B. Szabó Zsolt abbéli felháborodásának adott hangot, hogy hogy történhetett, hogy várnunk kellett az utolsó versenyző fellépéséig, hogy egy Félsziget apropót hallgassunk. És való igaz, baljós végét jelentheti ez a világnak.

A zsűri: Márkus Eteka, Selyem Zsuzsa, Major Zsuzsa, valamint a közönség soraiból jelentkező két leglelkesebb

A zsűri időközbeni és sokszor érthetetlen pontozása alapján, öt versenyző jutott tovább az elődöntőbe. Vagy hat, vagy hét, nem igazán tudtam követni, de a lényeg, hogy néhány versenyző még egyszer színpadra állt és kápráztatott, vagy sem.

A slam poetry is elnőiesedőben van, legalább is egyre több lány indult a dicsőségért. Hivatalosan egyikük sem jutott tovább, de azért két lány sorsát a közönségre bízta a szervező gárda, ugyanis, tapssal, biztatással döntötték el, hogy melyikük próbálkozhat még egyszer. Jelen esetben nem volt meghatározó sem a szöveg minősége, sem pedig az előadásmód, csupán a szimpátia döntött.

A II. Slam Poetry Bajnokság első továbbjutója Morar Róbert

A második forduló sajátossága, hogy kevésbé volt összeszedett, de így is adott egy-két jó élményt. Hallhattunk szépen megírt verset, ami még jó is lenne, csakhogy ez slam poetry bajnokság volt, nem költők versenye. De volt olyan is, aki az első fordulóban nem alkotott emlékezeteset, de a másodikban a szöveg és annak előadásmódja is szívet döngető volt. A sepsiszentgyörgyi bajnoksághoz hasonlóan, itt is öt versenyző jutott tovább.

A versenyzők bemutatkozói között a nagyágyúk is felléptek, hallhattuk Pion Istvánt, Simon Mártont, és Indianat is. Nem csoda, hogy előző nap a Bánffy palotában csak gyéren, és többnyire gyerekeknek slammelhettek (időben el kell kezdeni a legkisebb generáció nevelését is), hiszen mégis csak kellemesebb őket hallgatni egy sör mellett, a Junkyardban, mint a szélben és esőben.

Fotókat készítette: Kőmíves István

Bár megázott rendesen, még mindig kitart a 4. Ünnepi Könyvhét. Voltak ugyan olyan szabadtéri programok, amelyeket szinte teljesen elmosott az eső (senki nem merte kitenni a lábát a Bánffy-palota udvarára), de azért az olvasók hangulata rendületlen maradt. A pénteki Magashegyi Underground koncert viszont majdnem megtöltötte a teret. Ma este Ágnes Vanilla és a JZSUK kórusának közös produkciója, illetve 2. Erdélyi Slam Poetry bajnokság a Junkyardban. Addig is, fotók, fotók és fotók:

Mindent a dalba

Az esős idő ellenére összegyűlt egy közönségnyi ember

Mosolyogj mert magas a földalatti hegy

Gyűl a nép

Cseh Katalin: Hold-világ című könyvének bemutatója Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője által (fotó: Ünnepi Könyvhét facebook)

Könyvvásár

Whisperblast on the stage (fotó: Ünnepi Könyvhét facebook)

Balázs Sándor: Hungaropesszimizmus című könyvét bemutatja Egyed Péter (fotó: Ünnepi Könyvhét facebook)

Tanultunk. Ilyet is, olyat is. Operatőrködtünk, műsort vezettünk, szerveztünk, fúrtunk-faragtunk, áramköröket szereltünk – Campus Showztunk tegnap a Junkyard Pubban.

Két és fél hónap munkája került reflektorok fényébe, kíváncsi emberek figyelmének kereszttüzébe  tegnap este. A Campus Show a BBTE Újságírás szakán tanuló másodéves diákok és a Campus szerkesztőségének közös projektje. Aki még nem találkozott vele, annak elmondjuk, hogy az amerikai What’s my line? című műsort vettük mintaként, amit megpróbáltunk az erdélyi közösség adottságaihoz és igényeihez igazítani. És egy érdekes, új dolog lett belőle.

A több száz telefonálgatás, egyeztetés, megbeszélés után kialakult végre bennünk is egy kép, hogy mire is készülünk, mit is akarunk. Mégis meglepődtünk kicsit, amikor szerda délután a Junkyardban összeraktunk egy mini stúdiót.

A Campus Show késett több, mint egy órát,  de amikor elkezdhettük működött a dolog – egy élő show diákokkal, Kolozsváron. Most pihenünk, s majd gondolkodunk hogyan tovább. Ez mindenképp felért egy féléves egyetemi kurzussal.

A képek talán többet elmondanak, mint amennyit mi tudunk. Íme:

10356450_711076872267284_629346054_n

kép 1 / 11

Fotó: oradecluj.ro

39 864 meghívott, 956 talán jövök, 3 434 igen. Körülbelül 30 résztvevő. Egy újabb Facebook esemény, amely az internetes népszerűséggel ellentétben a valóságban nem tarolt. A szerda délután, 17 órai kezdettel meghirdetett Hányinger utca szülinapi partija az anyatermészet lehengerlő bájával kellett felvegye a harcot, mivel egész délután szakadt az eső. A futó záporok, amelyek az egész várost félelemben tartották, és tarják most is, megzavarták a délutáni programokat, így azok nagy részét törölték. A rendezvényekre az elígérkezett 3500 ember 10 %-a érkezett meg.

Estére azonban megnőtt az érdeklődők száma, a hajnalig tartó bulin azért szép számban résztvettek a környékbeli bentlakások lakói.

Pár hangulatkép:

IMG_1258

kép 1 / 5