Ki vagyok én?

Ki vagy te?

Kinek hiszel engem?

Kinek hiszem én magam?

Előítéletek… találkozunk velük nap mint nap. Bennem is sok van. Gondolom, a többieknek is van pár velem szemben. Ahhoz, hogy egy emberről véleményt formáljunk, egy általános képet, fontos ugyan az első benyomás, de a későbbi tapasztalatok is. De mi van, ha valaki, lehetek akár én is, leakad egynél? Ha csak az alapján ítélek meg valakit, hogy mit hallottam róla, mit bénáskodott az első találkozáskor, véleményt alkotok a kinézete, stílusa, zenei ízlése, vallása, nemi identitása alapján, akkor mivel maradok? Semmivel, akkor bizony nem sikerült megismernem azt a személyt. De mi van akkor, ha a korlátozott látásmód alapján negatív véleménnyel leszek az adott illetőről? Nem baj, hiszen nem kell mindenkit kedvelni. Az viszont már elég nagy probléma, ha nem is adunk esélyt a megismerésre. Ha a másik személy próbálna nyitni felénk, de mi egyből a bennünk kialakult elutasító magatartással fogadjuk, akkor mutatjuk meg, mennyit is érünk igazán.

A saját életemben látott példák tanítottak meg arra, hogy soha ne higgyek a pletykáknak, és ne befolyásoljon, hogy mások mit gondolnak valakiről. A közösség bárkiről kialakíthat egy általános véleményt. Ezzel a személy bekerül egy dobozba, amit a társadalom kreált. Néha van ezekben igazság, de általában nem mindenki az, akinek sokan látják. Egy szép, kisminkelt, divatos lányt könnyen betehetünk egy plázacica elnevezésű dobozba. De ismerjük őt valójában? Honnan tudjuk, hogy nincs benne semmi több? Nem címkézhetünk fel valakit a látszat alapján. Sokat ismételt az a mondat, hogy ne ítéljük meg a könyvet a borítója alapján. Ez bizony tényleg sok igazságot rejt magában. Mindenki különleges, mindenkiben meg lehet találni valami olyant, ami a mi értékrendünk, személyiségünk szerint szimpatikus. Ha nyitott szemmel nézzük társainkat, akkor nagyon sok értéket találhatunk.

A dobozok készülnek, mi belekerülünk egybe, még ha nem is lenne ott a helyünk. Bekerülni könnyű, kijutni már nehezebb. Lehet, sokszor jól ítélnek meg az emberek, lehet jól látják, ki is vagy, de ne felejtsük el, hogy változunk. A változásunk pedig talán mit sem számít a dobozolóknak, talán sosem fogunk kikerülni a dobozunkból. Ne engedjünk a doboznak, hisz rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e ezt. Lépjünk ki a korlátozásból, fogjuk meg a dobozt, és nagy mosollyal az arcunkon rajzoljuk tele virágokkal!

Mindenkinek van véleménye saját magáról. Fontos, hogy ne felejtsük el, kik vagyunk, és ne annak alapján ítéljük meg magunkat, hogy mások mit hisznek rólunk. Egyediek és különlegesek vagyunk, és ezt senki és semmi nem változtathatja meg.

fotó: unsplash-logoErda Estremera