Kingsman – The Secret Service/A titkosszolgálat kritika

A brilliáns Matthew Vaughn visszatér egy „A” listás színészgárdával, és összehozza a humorral, illetve akcióval felöntött eredettörténetet, aminek középpontjában a kémkedés áll. Habár azóta eltelt 4 év, Vaughn a Kingsmannel is elérte ugyanazt a hatást, mint az X-Men: First Class-szal.

A Kingsman egy kormányoktól függetlenül működő, „úriemberekből” álló nemzetközi kémszervezet. A tagok kódneveiket és modorukat a legendás Artúr király korából kölcsönzik. A szervezet vezére Artúr (Michael Caine), Q-figurája Merlin (Mark Strong), és egyik legjobb ügynökük Galahad (Colin Firth). Ügynökeik halálakor minden tag javasol egy fiatal, jómódú jelöltet, akik közül az utolsó talpon maradó veheti fel az állással járó high-tech szmokingot. Ez meg is történik, amikor a James Bond főgonoszok s(z)ejpítő Mark Zucherberge – Valentine (Samuel Jackson) – népírtás révén kíséreli megmenteni a Földet, és egy ügynökön, Lanceloton is keresztül kell mennie ennek érdekében. Ekkor Galahad egyik néhai kollégája intelligens és talpraesett fiát, Eggsy-t (Taron Egerton) javasolja a halott Lancelot helyére, majd mentorálja is őt, illetve egyidejűleg nyomoz Valentine után.

Ez a film egy humoros, intelligens, pörgős imázsa a zsánernek. Amíg a premissza komolynak, illetve sablonosan hangzik, a kivitelezés szintjén a stílusos akció és féktelen kacajokkal követett csattanók dominálnak. Tehát ez nem a következő Skyfall, vagy Tinker Tailor Soldier Spy.

Ha túltesszük magunkat a titkokkal, árulásokkal és világuralmi tervekkel teli klisé-túrán, akkor egy igen szórakoztató élmény részesei lehetünk. A színészek közötti játékot élvezet nézni: legyen szó akár Firth prototipikusan száraz, brit titkosügynök perszónájáról, vagy a fiatal, önfejű, általában gátlástalan, de aranyszívű mentoráltjáról, aki képes volt végig olvasni a My Fair Lady-t. A szereplők közötti interakciók a film fő humorforrásai. Eggsy, a mentorált önmagában is megállja a helyét, ami szükséges is, mivel minden történetszál közül, ennek a kiteljesedése kapja a legnagyobb figyelmet. De a britnél britebb felszerelésért felelős Merlin jelenetei sem csapnivalóak. Problémát igazán Samuel Jackson Dr. Evil-t is szégyenbe hozó karaktere okoz. Személyisége még a film hangulatához képest is nagyon egydimenziós és eltúlzott. Amivel mégis elárul valamit, hiszen a személyi asszisztensének gyors mozgást elősegítő pengékből vannak a lábszárai.

A szereplőkön kívül a történések is számtalanszor csalhatnak mosolyt az arcra, ha nem zavar a sok vér, vagy méreg, vagy egy-két hulla. És ha nem háborodik fel az ember, ha ezeknek egy része egy extremista keresztény templomban is felbukkanhat. Minden esetre,  Matthew Vaughn (író-rendező) komikus időzítése sokat fejlődött az évek folyamán, és immár minden csattanója másodperc pontosan van elhelyezve. Stílusjegyei, például az X-Men First Classból, könnyen felismerhetőek a sima jelenetátmeneteiből, vagy a nagyon hasonló ’60-’70-es éveket idéző hangulatból, amin Vaughnal továbbá is együttműködő zeneszerző, Henry Jackman is segít.

A Kingsman másik nagy erőssége a pörgős akció. Választékosan, mikor sikeresen alkalmazott gyorsvágásokkal bemutatott ökölviadaloknak, mikor lassításoknak, gyorsításoknak, vagy a kettő egymás utáni használatát követő lőfegyver harcoknak, vagy épp high-tech esernyő akcióknak lehetünk szemtanúi. Valamelyest kiszámítható azonban, hogy melyik, korábban bemutatott kémfelszerelés, mikor lesz felhasználva, de nem fájdalmasan és túlzottan sem.

Összesítve, ez az a mű, amire mindenki mutathat, amikor egy agyatlan, de nagyon is szórakoztató akciófilmet kérnek tőle számon. Michael Bay filmművészeti abortuszainak létezésére azonban már egyre kevesebb lehet a kifogás.