A tudományegyetemek biológia karán az élő szervezetekről és azok életfolyamatairól összegyűjtött és rendszerbe foglalt ismereteket tanítják és tanulják. Nincsen külön „élet”, csak élőlények vannak. Az élet mindig élő egyedhez kötött. Ezeknek pedig mérhetetlen a változatossága és sokasága. Az életfolyamatoknak pedig a kutató, tanulmányozó által megfigyelhető és mérhető szintjei rendkívül széles határok között léteznek: a szabad szemmel való észlelhetéstől a legkorszerűbb műszeres mérésekig. Igazi, megbízható tudományos ismeretek pedig csak azok, amelyeknek alapját pontos fizikai és kémiai mérések képezik. A két fogalomkör összevetéséből következik, hogy a biológia (az élőlények tudománya, hibásan: élettudomány) megismerése végett több tantárgyat (diszciplínát) kell a tudományegyetemeken elsajátítani, megtanulni. A kötelező tantárgyakat a biológia alaptudományai és azok megértéséhez feltétlenül szükséges ún. segédtudományok képezik. Ezek szoros kapcsolata miatt a biológiai tudományok a természettudományi kar keretébe tartoztak és tartoznak még jelenleg is több egyetemen, így a kolozs­várin is. Az élőlényeket tárgyaló alaptudományok elsősorban leíró jellegűek. Ilyen az alaktan (külső és belső, növényi és állati) és az ezt szükségszerűen követő rendszertanok, valamint a bonctan, a szövettan és az embriológia. Az életfolyamatokat (táplálkozás, áthasonítás, légzés, anyagcsere, növekedés, fejlődés, szaporodás, ingerlékenység, mozgás, változékonyság és átörökítő képesség, alkalmazkodás) a növény- és állatélettan, a sejttan, az örökléstan, a biokémia és a biofizika keretében tanítják. A kötelező alaptárgyakat a legtöbb egyetemen a szándék szerint látogatott (fakultatív) tantárgyak sora egészíti ki. Ezek sokszor vonzóbbak a kötelező tárgyaknál. Megalakulásakor, 1946-ban a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Természetrajzi Karán a következő tantárgyak voltak kiírva: I. évfolyam: általános állattan (heti 3 óra előadás, 6 óra gyakorlat), növényanatómia és -fiziológia (3 + 9), általános és szervetlen kémia (3 + 4), kísérleti fizika (5); II. évfolyam: állatrendszertan és állatföldrajz (5 + 3), növényanatómia és fiziológia (3 + 9), szerves kémia (4 + 4), ásvány- és kőzettan (5 + 4); III. évfolyam: állatrendszertan és állatföldrajz (5 + 3), állatélettan (2 + 4), általános biológia (2), növényrendszertan és növényföldrajz (5 + 4) geológia (4 + 4); IV. évfolyam: állattan (2 + 4), általános biológia (2), növényrendszertan és növényföldrajz (5 + 4), geológia (4 + 4). Nem közhely, bár sokszor hangoztatják, hogy századunkban a biológia óriási lépésekkel haladt előre, ami éppen az interdiszciplináris vizsgálatoknak, elsősorban a fizikai és kémiai módszerek meghonosításának köszönhető. Nyilvánvaló, hogy e haladásnak megfelelően (bár sokszor lemaradva) a biológia karok tantárgyszervezése is változott. Igen sok új tárgy került a jelenlegi tantervekbe, mint pl. a sejttan (némelykor külön növény- és állatsejttan), biokémia, biofizika, ökológia, növénykórtan, mikrobiológia, hidrobiológia, matematika, biotechnológia. És persze változott az egyes előadásokra szánt órák száma is. A biológiának talán a legalapvetőbb ága, a sejttan fejlődött, bővült sokat. A membránszerkezetek megismerése új megvilágításba helyezte az élettanok tárgyalását is. A biológiával való életre szóló elkötelezettség nemcsak szakma, hanem örök szépség és életkedv forrása is. A természet örök és mégis mindig más, és mi, emberek részei vagyunk. Művészek, tudósok mindig felüdülést, alkotóerőt találtak a természetben, mert még ha nem is voltak tudói, megérezték benne a környező világ örök törvényeit: a ritmust, a szimmetriát és a harmóniát.

 

Campus, 1991. május 31.

FacebookApiException thrown

REST API is deprecated for versions v2.1 and higher (12)