Iván és bandája számára 2016 januárja különlegesnek számított, hiszen az ünnepi kikapcsolódás után útra kerekedtek, Hollandiába és Belgiumba, majd rögtön utána hozzánk, Erdélybe látogattak el. „Életünk első olyan hónapja, amikor nem is játszottunk itthon. IZGI!”- írják a Facebook rajongói oldalukon. A Balcony TV szervezésében legelőször Nagyváradon, majd Csíkszeredában, Kolozsváron és végül Marosvásárhelyen adták a boogiet, s olyan teltházas koncerteket rittyentettek, amilyent illik. Legalábbis Kolozsváron. Janurár 30-án tehát a The Shelterben buliztunk, de előtte kicsit elbeszélgettünk a srácokkal, néhány kérdésemre pedig Vitáris Iván, a zenekar frontembere válaszolt.  

Na de előtte egy rövid leírás róluk…

1. februárjában alakult budapesti zenekar. Stílusukat alapvetően a ’60-as, ’70-es évek zenei világának, a rockzenének, a rock and rollnak és sok más szabad stílusú irányzatoknak az ötvözése határozza meg. Néhány kivételt leszámítva, dalszövegeiket angol nyelven írják. Állításuk szerint a banda még a gimnáziumban megszületett, eleinte más formációkban, majd 2010-ben csatlakozott hozzájuk az énekes, Iván, és a zenekar gitárosa, Balla Máté. 2013-ban elnyerték az MTV Music Awards legjobb magyar előadójának járó díjat, 3 albummal dicsekedhetnek, (tavaly decemberben debütáltak a legújabb The All Right Nows című lemezükkel), és számos daluk első helyen szerepelt az MR2 Top 30-as összeállításában, ilyen például a Take My Hand című daluk is.

… és akkor az interjú J

Sok mende-monda kering az Ivan & the Parazol név története körül. Mi az igazi story?

Ez egy nagyon egyszerű és unalmas történet igazából. Bex (Beke István) egy kicsit kialvatlanabb állapotban vezetett haza Budapesten. Akkor rengeteg elnyűtt plakát volt a városban, és az egyiken az állt, hogy „Ön pazarol”? – és egy ártalmatlan félreolvasás következtében jött a parazol, ami végül tök jónak tűnt. Aztán elkezdte összeilleszteni más szavakkal, majd SMS-ben kérdezte, hogy az Ivan and the Parazol jó név lesz-e, mert előtte hónapokig tököltünk a névválasztással. Aztán a történet értelmet nyert, szárnyalni kezdett s mindenféle magyarázatokat találtunk ki arra, hogy mit jelent az Ivan and the Parazol: hogy a napernyő megvéd minket a kívülről érkező rossz energiáktól, meg hasonló baromságoktól.

Nem is olyan rég, december 3-án debütáltatok a legújabb lemezzel. Mik az eddigi visszajelzések?

Eddig csupa jó visszajelzéseink vannak. Az egyik komolyabb, amit érdemes megemlíteni, hogy kéthete toplistás a záródala és egyben címadó dala, a The All Right Nows, valamint a közönség köreiben is azt vettük észre, és ennek kimondottan örülünk, hogy kezdik benne felfedezni azt az új ízt, meg azt az elképzelést, amit mi gyakorlatilag már az első két lemezzel is létre akartunk hozni. Az előbbiekben technikai és ilyen-olyan problémák miatt nem feltétlenül jött össze a teljes kerek koncepció, ennél az új lemeznél viszont ez nagyon jól megszületett, és ezt a közönség is érzi. Szerintem nagyon jól összeértek az alkotóelemek, úgy érzem sikerült megfőzni a jó csorbalevest.

Hallgatva a zenéteket, nekem egyből bevillantak a The Doors, vagy akár a Beatles ismertetőjelei is. Mennyire ihlet titeket az ők stílusviláguk és mondanivalójuk?

Minket nagyon inspirál ez a korszak, meg ezek a zenekarok is. Én azt gondolom, hogy ez egy jó adottság számomra, hogy nem egy tenor-egy magasabb hanghordozású- énekes vagyok. Általában, aki mélyebben énekel, meg vannak ilyen mélyebb témák, azoknak könnyebb felidézni ezt a világot. Igazából sok mindenkire lehet azt mondani, hogy úgy énekel, mint Jim Morrison, vagy hasonló felfogásban dobol, mint Bonham, és akkor az egy kicsit Led Zeppelines, vagy ugye ott van az orgona és akkor az már Deep Purple. Marha sok mindent rá lehet húzni, mi rock zenét csinálunk, annak is talán a gyökerekből táplálkozó formáját. Így bizonyos daloknál természetesen meg van az, ami volt régen is a Beatles esetében például, hogy egy olyan dalt írtak, ami Stones beütésű volt, és fordítva. Ezzel meg nem is volt semmi baj. És ennyi. Persze, hogy hatalmas inspiráció, miattuk kezdtünk el zenélni.

Mesélj a hollandiai kiruccanásról. Hogyan fogadott az ottani közönség?

Ú az nagyon jó volt. Mi az Eurosonic Noordeslag fesztiválon léptünk fel, ami Európának meg amúgy a világnak az egyik legnagyobb showcase fesztiváljai között van. Röviden összefoglalva ez arról szól, hogy eljönnek a világ minden tájáról zenekarok, akiket kiválasztottak, és a zeneipar szakemberei, fesztiválszervezők, bookerek, kiadók megnézik a koncerteket, és keresik a tehetségeket, akikkel a jövőben szeretnének dolgozni. Ez egyfajta tehetségmutató fesztiválja a szakmának. Akik ott fellépnek, azoknak lehetőségük van megismerkedni komolyabb producerekkel, kiadókkal, akik segíthetnek a karrier nagyobb felívelésében. Itt játszottunk mi, kétszer is felléptünk, és mindkét alkalommal tele volt a club. Az emberek nagyon élvezték, amit csináltunk, és sikerült is olyan szakemberekkel találkozni, akikkel a jövőben majd tudunk dolgozni. Természetesen minden ország közönsége között lehet látni a különbségeket: Magyarország és Erdély lelkesedése páratlan. Innen is, és Amerikából is jó tapasztalatokkal jöttünk haza, de ami igazán fontos számunkra, az az itthoni közönség szeretete. Olyan elemi energiával tudnak bulizni, mint senki más a Földön. Ezt pedig bátran kijelenthetem!

Amerikában merre jártatok?

Kétszer játszottunk az SXSV fesztiválon, ami szintén ilyen showcase, ez Austin –ban Texas államban, és voltunk még New Yorkban is.

Erdélyben megfordultatok már?

Nem, most vagyunk itt először.

No és van valamilyen erdélyi felmenőtök? Ezt csak úgy a poén kedvéért, mert általában minden magyarországi előadóról kiderül, hogy van itteni gyökere.

Hú nekem semmi sajnos. Az én családom, a Vitár egy morva eredetű ősi család, tehát inkább Csehország felé húz, a másik felem meg orosz. Dédnagytatám Moszkvában élt, és hát nem potyára lettem Iván, tőle örököltem ezt a nevet. A zenekar többi tagjánál sem tudok erdélyi gyökerekről, talán egyszer Simi mesélte, hogy neki van egy unokatestvére, aki Amerikában él, de itt született Marosvásárhely környékén. Na de biztos vagyok benne, ha nagyon pontosan lekövetnénk a családfánkat, akkor biztos akadna valaki, aki innen származik. Valószínű így kerül ki mindenkinek az erdélyi vér.

Milyen volt a buli Csíkban?

Őrületesen, úgy, mint egy fesztiválon. Hihetetlen energiát tudtak átadni nekünk, és reméljük vissza tudtuk nekik adni. Nagyon jól fogadtak minket, meg az, hogy ismerték a dalokat az hihetetlen élmény volt, úgyhogy eddig egy rossz szavunk nem lehet, mert zseniális az itteni közönség.

Mik a tervek a jövőre nézve?

A Eurosonic után mi a Benelux államokban fogunk majd fellépni, lehetőleg még gyakrabban és összefogottabban turnézni. Németroszág még egy olyan célzott ország, ahol elkezdtünk dolgozni, mert van ott egy kiadónk, a Hollandoknál is, úgyhogy ezen megy most a pörgés. Illetve természetesen a magyarországi turné kezdődik most az új lemezzel, így februárban megyünk majd Debrecenbe, s aztán még sok városba. Lesz több nagy koncertünk Budapesten is, és ki fogunk adni márciusban egy magyar dalokat is tartalmazó kis SP-t, egy két-három számos kis művet, amit majd reményeink szerint egy magyar nyelvű nagylemez is követ majd.