Nagymamám a párválasztással kapcsolatban szokta mondogatni, hogy lakva ismerszik meg az ember. És milyen igaz ez az élet egyéb területeire is! Mindegy, hogy bentlakásba vagy albérletbe költözöl, valószínűleg másokkal osztozol a közös tereken. Milyen gondok merülhetnek fel?

Nem meglepő, de gond mindig akad. Ha nem, akkor generálunk magunknak. Általában az a baj, hogy a személy, akivel összekényszerítettük magunkat, más, mint mi. Rosszabb esetben hasonlít ránk, és a rossz szokásaink még frusztrálóbbnak tűnnek az általa tartott tükörben. Egy idő után odáig süllyed alacsony tűrőképességünk mércéje, hogy ha a nyuszinak kalapja van, az a baj, ha nincs, akkor meg az. Sorjázzunk hát néhány gyakori élethelyzetet, amelyben véthetnek a velünk együtt élők.

Nem takarít

Lehet, hogy jó baráttal, régi ismerőssel költözöl össze, és azt gondolod, minden rendben lesz. Aztán eltelik egy hét. Eltelik egy hónap. A seprűt ezalatt csak te vetted a kezedbe, a gáztűzhelyet mindig te takarítod, a használt tányérok és bögrék bizarr Tetrisként tornyosulnak a mosókagylóban. Próbálsz beszélni a jó barátoddal. Azt mondja, ezután jobban figyel. Eltelik egy hét. Eltelik egy hónap. Pókhálós a seprűnyél, maszatos a gáztűzhely, már borulnak az edények a torony tetejéről. Rájössz, hogy borzasztó a lakótársad.

Túl sokat takarít

Végre szombat! Nincs kedved máshoz, csak unatkozni. Ekkor szól a lakótárs, hogy a felmosót előkészítette, övé a konyha, tiéd a fürdő. Kínkeservesen, hogy később ne kelljen szégyenkezz, nekilátsz a házimunkának. A ház másik lakója diszkréten jelzi, hogy a ruháid eddig biztos megszáradtak a teraszon, az ablakot az előző lakók valószínűleg sosem pucolták rendesen, és ha esetleg azon morfondírozol, hogy felporszívózod a szobát, őt aztán egyáltalán nem zavarja a ricsaj. Hogy ne érje szó a ház elejét, elvégzel mindent. A következő napokban korán ébredsz a hangzavarra: a lakótárs átrendezi a poharas polcot, kitakarítja a hűtőt, húzogatja a bútorokat, hogy mindegyik alatt alaposan felporszívózhasson. Nyugtod immár nem lehet. Nagyot sóhajtasz, és magadban mantrázol: borzalmas lakótársat fogtál ki.

Nem kommunikatív

Hazaérsz az egyetemről, értesíted telefonon a családot, hogy ma sem esett kár testi épségedben. De azért van, amit inkább baráttal, legalább korodbéli személlyel beszélnél meg. Lakótársad a szobában kuksol. Erőt veszel magadon, kopogsz, ajtót nyit. Felületes „szia, hogy vagy” után mesélnéd, mi történt a szaktársad bátyjának, barátjának, barátnőjének, lakótársának, volt iskolatársának haverjával, de az elbeszélés látszólag hidegen hagyja a lakótársat. Végül annyit mondasz neki: megjött a gázszámla, és elvonulsz. Rémes lakótárs az ilyen.

Be nem áll a szája

Az egyetemen beszélnek. A buszon beszélnek. Az utcán beszélnek. Az üzletben beszélnek. Zsong a fejed, már a zene is idegesít, csak le akarsz ülni, és engedni kesze-kusza gondolataidnak, hogy testeddel együtt megpihenjenek. De jön a lakótárs. Meséli napjának részleteit, fröcsögi a pletykát, szidja a tanárt, sőt szerelmi életének részleteit kéretlenül és gátlástalanul megosztja veled. Hiába ásítasz. Hiába töltesz még egy csésze kávét. A lakótárs nem olvas a finom jelzésekből. Mivel nincs kedved ilyen állapotban veszekedni, csak ülsz, hallgatod. Mikor milyen hangulatot ölt magára, ahhoz illő arckifejezéssel reagálsz. Még mindig zsong a fejed. Közben azon töprengsz, mennyire elviselhetetlen a lakótársad.

Hajnalban jár haza

Holnap nyolctól órád van. Éjjel egykor nehézkesen ágyba vánszorogsz, próbálsz aludni. Álmodban az izgalmas részig sem jutottál, nyílik a bejárati ajtó, zörög a kulcscsomó, beszűrődik a fény az előtérből, megébredsz. Hallod, hogy lakótársad magához mérten óvatosan próbálja hajnali három órai teendőit végezni, mégis neheztelsz. Ebben az órában hangosabb a kulcscsomó, a villanykapcsoló, de még a kabát levetése is zajjal jár. Ennyit arról, hogy kipihent legyél másnap. És még nem is ez az első eset. Hihetetlen emberrel költöztél össze!

Ki sem lép a házból

Kisebb összejövetelt tartanál barátokkal a lakásodban. Áthívnád a kiszemelted. De valahogy mindig ott a vékony falak túlsó oldalán az az illető, aki feltűnően nagyokat sóhajt, ahányszor csak vendéget fogadsz. Ettől természetesen nyomottabb a hangulat, a vendégek úgy érzik, jelenlétük nyűg, bárhogy is bizonygatod az ellenkezőjét. Ezentúl kocsmák teraszain fagytok össze, ahogy az idő hidegebbre vált, vagy másnál tartjátok az összeröffenéseket, és hajnalban gyalogolhatsz haza több kilométert. Hihetetlen, milyen emberek léteznek. Ráadásul ő a lakótársad.