A napok teltek, és minél jobban megbarátkoztunk lakótársas helyzetünkkel, annál inkább szabadjára engedtük a belső énünket, ki-ki azt, amit otthonról magával hozott. A furcsaságok sorozata folytatódott és mi napról napra bátrabban reagáltunk rájuk. Lássunk hát két újabb kedves kis esetet.

Először a nagyszabású erkélytakarítás és az ott ránk váró meglepetés történetét osztanám meg. Előzményként csak annyit árulnék el, hogy már első naptól hiányát éreztük nagyobb méretű tükör társaságának, mert hát az outfitet le kell csekkolni, mondjon bárki bármit is.

Csodálatos napsütésre ébredtünk délután kettőkor Aladár kollégával, és megállapítottuk, hogy teljesen ideális időnk van a jó kiadós takarításra. (Természetesen ezt nem azért emelem ki, hogy édesanyám Csík vármegyében megnyugodjon, hogy szoktam takarítani). Bár a ház minden takarításra szoruló részével végeztünk, mégis fűtött a tettvágy, szóval nekifeküdtünk, hogy a korábban említett teraszunkat is pontra tegyük. Két törölgetés és sepregetés között, az őshonos bútorok rejtekében megakadt a szemem valami igazán gyönyörűn: bizony, tükör bujkált az egyik szekrény mögött. Diszkrét jelet adtam lakótársamnak hangos visítás formájában, majd közelebbről is szemügyre vettük a talált kincset. Forgattuk, nézegettük, majd gondosan megtörölgettem, ideális helyet kerítettünk számára a szobában, és kineveztük a hét fénypontjának ezt a kellemes és szükséges meglepetést.

Nem megyünk haza minden hétvégén, így a vasárnapokat izgalmasabbnál izgalmasabb random programokkal fűszerezzük meg. Ilyen napon történt, hogy érett egyetemistákhoz méltó szórakozást találva ki magunknak, versenyt hirdettünk: aki átdobja a szemközti tömbház tetejére a papírrepülőt, kap hat sört.

Erős versenyszellem igen, szoros állás annál kevésbé volt, mert – bevallom őszintén – az általam kifejlesztett repülők csak addig voltak a levegőben, amíg a kilencedik emeletről a földre zuhantak. Kedvenc Aladárunk gépei viszont repülőgépekére emlékeztető köröket tettek a tömbházrengetegben. A versenynek aztán nem az vetett véget, hogy nyertes landolás született, hanem hogy az egyik szárnyas csodánk két meseszép ívet leíró kör után nyílegyenesen az alattunk lakó ismeretlen szomszéd nyitott ablakán át a házában kötött ki. Egyhangúan megszavaztuk, hogy a versenyzéstől eltiltjuk magunkat egy időre.