Életünk során több baráti kapcsolatot is kialakítunk, de a legjobb barátokkal való kapcsolat különleges és egyedi. Nekem is van olyan személy az életemben, akivel nevethetek vagy sírhatok órákon át, akár addig, míg ki nem fogynak a szememből a könnyek. 

Amikor líceumba kerültem, nem volt senki, akinek siránkozzak. Emlékszem, az első találkozásom a jelenlegi legjobb barátnőmmel akkor volt, amikor hozzá mentem manikűröztetni, mivel egy bentlakásban éltünk. Annyira jól elbeszélgettünk, hogy azóta is naponta csevegünk, pletyózunk erről-arról. Rövid idő elteltével majdnem mindent megtudtunk egymásról, elválaszthatatlanná váltunk. Az egyetlen probléma az volt, hogy túl későn barátkoztunk össze, vége lett az iskolának. Szerencsére még a távolság sem szakította szét a kapcsolatunkat. Egész nyáron arra törekedtünk, hogy az iskola kezdetével egy szobában lakhassunk, hogy szobatársak is legyünk, ne csak barátnők. Itt kezdődik a barátságunk története.

Mivel egy iskolába jártunk, nem volt könnyű szétválasztani minket. A kapcsolatunk napról napra erősödött. Mindig volt olyan téma, ami mindkettőnket érintett vagy érdekelt valamilyen formában. Reggel közösen mentünk be, délután mindig megvártuk egymást. Együtt lógtunk, vagy sírtunk amikor rossz jegyet kaptunk valamilyen tantárgyból, de nevettünk is minden kicsi butaságon, amit együtt csináltunk. 

A legfőbb témánk a srácok voltak. Valahányszor csalódtunk a másik nemben, azzal vigasztaltuk, noszogattuk egymást, hogy annyi fiú van a földön, nem éri meg a sírást pont az az egy. Ezt rengetegszer elmondtuk egymásnak, már amikor ilyenekről beszéltünk – szóval igen gyakran –, de soha nem tettük praktikussá a párkapcsolati tanácsainkat, ezért most is elég sok bajunk van ilyen téren. Valahogy a szerelmi bánat mindig jelen volt mindkettőnk életében, pedig visszagondolva, akkor még azt sem tudtuk pontosan, hogy mi is az a szerelem, mit kéne jelentenie. Igazából most sem tudjuk, de a kapcsolatainkat legalább már valamivel jobban tudjuk kezelni. Csodálkozom, hogy csak vele tudok elbeszélgetni olyan problémákról, amik igazából nem is problémák.

Minden életszakaszban más és más akadályokon kell átjutnunk. A legfontosabb – számomra, de úgy általában is szerintem –, hogy találjunk egy olyan embert, akivel gondtalanul nevethetünk, sírhatunk a semmiségeken. Ez az ember lehet barát, társ, szeretett családtag vagy akár élettárs is. Az a fontos, hogy rátaláljunk arra a személyre, akivel együtt növekedhetünk, fejlődhetünk, és aki segít átjutni a felmerülő problémák megoldásában. És az sem árt, ha már semmin sem csodálkozik.