Mi történne, ha mind eltűnnének a románok? Honnan jönnek a csórók és miért vannak olyan sokan? Miként segítené Batman a magyarokat Kolozsváron? Ha még soha nem gondolkoztunk el ezeken a kérdéseken, akkor Magyari Tivadar helyettünk megteszi. Vakbélkomoly válaszokra ne számítson senki, a történetek inkább röhögőgörcsökkel és maradandó élménnyekkel kényeztetik az olvasót.

Egyetemi tanulmányaim során többször szembefutottam Magyari Tivadar nevével. Persze az idősebb generációknak nem kell bemutatni a kolozsvári születésű szociológust, egyetemi oktatót és írót, viszont a fiatalabb korosztály lehet, hogy még nem ismeri a Megszokás első látásra szerzőjét. Számos szakmai publikáció mellett az említett könyv 2014-ben jelent meg a Koinónia Könyvkiadó gondozásában. Szövegei időtállók, ma is kellemesen fogyaszthatók, és szívem szerint kötelező, vagy legalább erősen ajánlott olvasmánnyá tenném mindenki számára.

Magyari Tivadar első rövidprózai kötetének megjelenését rengetegen várták. A már megszűnt Transindex oldalán jelentek meg a frappáns és humorral átitatott írásai keddenként. Nem csoda, hogy sokan függővé váltak a rendszeres, kisdózisú adagolástól. De mire számítson az, aki kezébe veszi a könyvet és ne adj’ isten elolvassa? Tóth Szabolcs, a Szomszédnéni Produkciós Iroda egyik humoristája így fogalmazott: „Mindenkinek van olyan haverja, akinek a történeteit szívesen hallgatja akár reggelig. Ha nincs, akkor itt ez a könyv. Ha van, akkor itt van még egy: ez a könyv. (…) Csak annak nem ajánlom, akit zavar, ha hülyének nézik, amiért utazás közben, könyvvel a kezében, néha hangosat horkanva felnevet.”

Egyik különlegessége a kolozsvári szociológus írásainak a visszatérő karakterek és élethelyzetek. Olvasás közben az ember kíváncsian fürkészi az erdélyi magyarokról – de különösen a kolozsváriakról – szóló történeteket, ugyanakkor keresi, kutatja, hogy vajon mikor fog megint megjelenni valahol Rózsa Böske, a hivatásos nyugdíjas szomszédasszony, vagy Lakatos Árpi, az illegális idegenvezető, esetleg Szekeres Mari és román veje, Dóruka. Kulcskarakter egy-egy írásban bolond Sándor is, aki nem tud aludni, s minden éjjel regényt ír, képeket fest és trombitál, mellesleg igazolása van a bolondok házától, hogy bolond. Izgalmas emberek ezek, Tihamér, a kötet narrátora és főhőse szívesen bemutatná őket bárkinek. Ehhez csak az szükséges, hogy fellapozzuk Magyari Tivadar könyvét.

Hogy végképp megkívántassam mindenkivel a könyv elolvasását, az előbb említett Tóth Szabolcs véleményét kiválóan demonstrálja a Honnan jönnek a csórók? következő bekezdése: „(…) és a szekér nem fért el a sorompó mellett, ő megállt, hogy TráhánákéDoj kijöhessen a Nissanjával, és amíg a sorompó csendesen leereszkedett a csóró is áttolta a szekerét. Zengeszku úr oda akart kiáltani, hogy hé, hova megy, nem látja a sorompót, de nem ez jött ki a száján, mert hát a sorompó lassan ereszkedett le TráhánákéDoj kocsija után, miért ne tolta volna át a csóró a szekerét egy olyan helyen, ami látszólag köztér, és helyette annyi jött ki Zengeszku úr száján, hogy vau, vau, vau, vau. Megrémült Zengeszku úr attól, hogy ez jött ki a száján, hogy vau, vau, vau, a kutyája is meghökkent, elhallgatott egy kicsit. A csóró nem nézett egyik kerítés irányába sem, nem érdekelte a sok meghülyült kutya és a többi vau, vau, vau sem.”

Ezek a történetek olyan világba kalauzolnak, ahol a mindennapi abszurditások és az emberi „furcsaságok” állnak a középpontban. Az olvasó azonban nem borzad el, hanem inkább kívánkozik abba az univerzumba, ahol Batman a kolozsvári magyarok hétköznapjait segíti. Így aztán Tihamér egy kicsit elfeledteti velünk a zord és rideg valóságot, és kellően megnevettet a különös históriáival.