A Susotázs nyerte az Alter-Native nemzetközi filmfesztivál fődíját

Közel 50 rövidfilm szállt versenybe idén a marosvásárhelyi Kultúrpalotában a november 7–11. között 26. alkalommal megtartott rendezvényen. A fesztivál ideje alatt számos rövidfilmet és díjnyertes nagyjátékfilmet tekinthettek meg az érdeklődők.

 

A babérkoszorút Tóth Barnabás rendezésében a suttogó két magyar tolmács (Göttinger Pál, Takács Géza) fordulatos története kapta, a Susotázs, amelyben a hölgy (Osvárt Andrea) mosolya volt a tét, de egy aprócska félreértés felborított minden elképzelést. Díjazták még az orosz rendező, Roman Sokolov A naplemente elmélete (The Theory of Sunset) című animációját is, és levetítették többek között Nemes László Napszállta, Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény és Gárdos Éva Budapest Noir című nagyjátékfilmjeit is.

 

A jó film elgondolkodtat

A nemzetközi zsűri tagjaként Kántor Lászlót arról kérdeztük, hogy szerinte mi egy jó rövidfilm titka, avagy milyen szempontok szerint vált a Susotázs jó döntéssé.

– Elsődleges szempont, hogy legyen csattanója, a jó filmnek az a titka, hogy szóljon valamiről, adjon át valamit, érintsen meg, hasson a nézőre, gondolkoztassa el, kattogjon rajta – mondta a rendező, hozzátéve: számára elsődleges volt a zsűrizésnél az, hogy neki mint közönséges embernek tetsszen a film, és ezután vette figyelembe a szakmai szempontokat is. Kántor a zsűrizés mellett a Nagyi projekt című dokumentumfilm rendezőjeként is megjelent a filmfesztivál színpadán. A közönségtalálkozón elárulta, hogy a holokausztot három különböző nézőpontból elmesélő film közel hét évig készült és érlelődött. Maga az ötlet pedig három briertoni egyetemista fejéből pattant ki, akik szoros kapcsolatot ápoltak nagymamáikkal. Azt is elmondta, hogy miután a Nagyi projekttel 2017-ben elnyerte a Lipcsei Dokumentumfilm Fesztivál díját, most egy újabb alkotáson dolgozik, amely Erdélyben játszódik, és jövőre kerül a filmvászonra.

Nemes Gyula – aki szintén jelen volt zsűritagként és rendezőként is – Zero című műve változatos érzelmeket váltott ki az emberekből. Elmondása szerint azért tette ellenségessé a film végéig támogatott főszereplőket, mert szerinte a mindennapi életben is így működnek az emberi kapcsolatok: „Van egy ember, aki szimpatikus, aztán hibázik és kész.” Ars poeticája, hogy kizárólag filmszalagra készít filmet, és nem népszerűsíti azt internetes portálon: „Otthon, a laptop kis képernyőjén a filmem érthetetlen és élvezhetetlen.”

Nemes Gyula

Filmzsűrizés diákszemmel

A nemzetközi zsűrin kívül az egyetemi hallgatók is értékelték, valamint díjazták a rövidfilmeket. Megkérdezésünkre a diákzsűri egyik tagja, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem multimédia szakos diákja, Berei Szidónia elmondta, hogy az értékelésnél leginkább a filmek által közvetített értéket, az élvezhetőséget, valamint a vizuális élményt vette figyelembe. Csepán Dorottya sapientiás hallgató válaszából kiderült, hogy hogyan is lehet valaki diákzsűri tagja egy ilyen kaliberű rendezvényen. „Figyelni kell, részt venni, és megfogni az elénk kúszó lehetőséget. Mindig is érdekelt a filmkészítés, a filmek és azok mélyebb gondolatai. Az egyetemen kínálkozott egy esély, és én ráharaptam, mint csalira a hal. Most pedig egy tehetséges rendezőnek adhattam át a megérdemelt díját.” – fejtette ki. A diákzsűri különdíját a moldvai Eugheni Dudceac Billion című rövidfilmje nyerte el, ami a zsűritagok elmondása szerint nemcsak felkeltette, hanem fenn is tartotta a néző figyelmét az utolsó másodpercig, valamint egyszerre volt könnyed, humoros és sokatmondó. A Billion egy idős moldvai özvegyemberről szól, aki úgy érzi, hogy elsuhan mellette az élet. Egy napon régi pottyantós WC-jéről kiderül, hogy teleportáló készülék, s a világon bárhova eljuthat vele…

 

The show must go on – 73 évesen is

A rendezvény egyik legismertebb fellépője Földes László „Hobo” volt, aki két alkalommal adott koncertet a fesztiválon. A bluesénekes elmondta, hogy december 7-én a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumba is ellátogat közönségével találkozni. Továbbá megtudtuk tőle azt is, hogy az ő szemszögéből nézve a mai fiataloknak egyre kisebb az érdeklődése a blues műfaj iránt. „Ez a dolog a mai zenei kultúrához képest egy nehéz műfaj, nagyobb mélységei vannak a szövegeknek, s nagyobb hitelességet és eredetiséget kíván. Az előregyártott televíziós vetélkedőkön fölnőtt zenésztársaság és közönség előtt ez nem nagyon divatos.” – mondta. Mint ismeretes, a művész 2011-ben feloszlatta a Hobo Blues Bandet, de jelenlegi zenekarával, valamint a régi tagokkal is vállal még fellépéseket. „Nagyon sokat játszom, koncertjeim és előadásaim is vannak. A Nemzeti Színház tagja vagyok, minden hónapban több előadásom is van. Már ebben az évben is játszottam százat, tavaly pedig százharmincat.”

A filmfesztivál változatos programja vasárnap zárult Kenyeres Bálint Tegnap című játékfilmjével, valamint egy rövid zárószóval és az ígérettel: „Találkozunk jövőre!”

46387820_516022635565417_6453054883246374912_n