Életünket nagyban befolyásolja a munka iránti igény, valamint a munka elvégzése és jutalma. Beleszületünk egy társadalomba, ahol csak úgy tudjuk megtalálni a helyünket, ha dolgozunk, eredményeink pedig akkor lesznek, ha kemény kitartással végezzük adott feladatainkat.

Már kisiskolás korunktól ránk bíznak néhány elvégzendő feladatot, hogy felelősséget tanuljunk és megértsük, minden tettünk következményeket von maga után, mi pedig vállaljuk azokat. A munka tehát a felelősségvállalásra, a következményekre is felhívja figyelmünket.

Nem könnyű elviselni a munkát, mert erőfeszítést, sok energiát, időt igényel, látszólag nem hozza meg hamar a gyümölcsét. Az ember nehezen győzi le a lustaságát, ha csak gépiességet, megrögzött ismétlést, egyhangúságot lát benne. Pedig nemcsak a megélhetést, a vitális értékek meglétét biztosítja, hanem elősegíti a fejlődést, megtölti jelentős, minőségi idővel életünket, segít megérteni önmagunkat, ezáltal pedig a társadalmunkat is szolgáljuk. A világunk oly összetett és még mindig alakulásban van, hogy mindenkinek megszülethet benne a saját elképzelése az álommunkájáról, amit tanulással vagy kétkezi munkával, áldozattal, lemondással, kitartással elérhet.

Minden találmány, alkotás mögött munka áll, az eredmény sok esetben az egész világot érintheti, nagyot lendít az emberiségen, esetleg alapokat tesz le, amikre a későbbiekben majd támaszkodni, építeni lehet. Mély tiszteletet érzek mindazok iránt, akik úgy végzik a dolgukat, hogy másokért tesznek legfőképp, s nem csak önnön vágyaik megvalósulásáért, mert a munka ilyenkor válik leginkább hivatássá, egyben saját életünk alappillérévé.

Pályaválasztás előtt is érdemes feltennünk magunknak a bűvös kérdést, hogy mi az, amit szívesen, szenvedélyből és elhivatottságérzésből végeznénk, s ezzel a munkával mit adhatunk hozzá a társadalom előrejutásáért, fejlődéséért. Elengedhetetlen, hogy ragaszkodjunk a választott munkánkhoz, mert míg eljutunk oda, hogy azzal foglalkozhassunk, addig a szemünk előtt lebeg álmunk beteljesülése, s ez megtart minket a felkészülés útján tapasztalható nehézségek, kudarcok közepette. A szeretetből választott mesterségért való küzdelem képes csak erre, nem a pénz, a luxus, a fényűzés, ami miatt oly sokan választanak jól fizető, de képességeiket felülmúló vagy készségeiket, személyes preferenciáikat figyelmen kívül hagyó munkahelyet.

A munka képes lelkesíteni is az embert. Olyan utakat tár elénk, amelyek nem nyílnának meg előttünk, ha tétlenül tengődnénk. Lehetőségek, tudás, tapasztalat, gondolkodás fejlődik ki bennünk a munka miatt, ezek által megérünk az életre. Sok konfliktust, stresszt, idegességet, zavarodottságot le lehet vezetni úgy, hogy adott feladatunkat alaposan elvégezzük, csak vigyáznunk kell, hogy ne temetkezzünk teljesen bele, a munkánk ne legyen kibúvó a problémák megoldásának labirintusából.

Candide is bejárta a fél világot, rengeteg felejthetetlen élményt megtapasztalt, élete mégis kongott az ürességtől. A semmittevés miatt sokszor mi is vágyunk a kiteljesedés, a boldogság után, de elfeledjük, mi által tudjuk ezt igazán megteremteni. A munka hiányában nem olyan felfrissítő, megérdemelt a pihenés, a kikapcsolódás.

Amikor Candide meglátta a szomszéd munkájának termését, rádöbbent arra, hogy ez az, ami végre megtöltheti értékekkel az életét, amiért érdemes felkelni, ami célt ad mindennek. A munka óv a céltalanságtól is, attól, hogy értelmetlennek, feleslegesnek lássuk létünket.

Nekem is sokszor át kell értékelnem a munka fogalmát, értelmét, hogy belássam, bizony ez az egyik legnagyobb ajándéka földi életünknek. Az sem kell hogy gondot okozzon, ha nem mindig értékelik, amit teszünk, csak örüljünk annak, hogy volt erőnk és lehetőségünk az elvégzéséhez. Ezt iszonyú nehéz megtanulni, mivel az ember ösztönösen várja az azonnali vállveregetést, dicséretet, jutalmat, pedig legtöbb munkánk egy életre szóló befektetés időnkénti eredményekkel.

Arany Jánostól megtanulhatjuk, hogyan viszonyuljunk a munkánkhoz, legyen az bármilyen kisebb-nagyobb feladat: „Van hallgatód? Nincsen? / Te mondd, ahogy isten / Adta mondanod.” Sok mindent biztosít számunka a munka, nagyban meghatároz bennünket a hozzáállásunk, de a teljesítményünk is, odaadás, figyelem, akaraterő nélkül nem végezhetjük alaposan. Ne felejtsük Voltaire szavait: „A munka (…) arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget.”