Ketten vagyunk a bandában: színinövendék és állatorvos

Három hónaposan megnyerték első tehetségkutatójukat tavaly márciusban, mára pedig kis- és nagylemezük, profi videóklipjük is megjelent. A KVAB zenekart, vagyis a Balázs-Bécsi Eszter és Lőrincz Árpád alkotta duót a távkapcsolat sem tudja eltántorítani a közös zenéléstől és munkától. Színes repertoárjukban saját angol és magyar dalokat, versfeldolgozásokat találunk. Közös zenélésről, szakmai sikerekről és két sörért koncertezésről, az egyszer majd összekuporgatásról és magukról meséltek.

KVAB: Előbb zenéltünk, aztán találkoztunk. 

  1. Á.: Nekem volt egy zenekarom, akikkel minden nyáron egy kulcsosházban egy héten át zenélgettünk és hétvégére meghívtunk barátokat, ismerősöket közösségi napra. Egyik évben a basszusgitárosunk testvére meghívta Esztert. Ott találkoztunk. 
  2. B. E.: Kaptam egy szerelmi vallomást dalként, amire én is dalban válaszoltam, aztán addig-addig szerelmeskedtünk a dalokkal, hogy elkezdtünk rendes számokat is írni, innen pedig minden szépen kialakult. Jött a Sziget fesztiválos történet, amikor a függőágyban kitaláltuk a zenekar nevét, a következő táborban már bemutattuk két dalunkat, decemberben két kocsmakoncertünk volt Kolozsváron, aztán kislemez, majd a Kotta és a Peron mindent hozott magával.

– Meséljetek kicsit a Peronról.

KVAB: Tavaly márciusban mentünk el Marosvásárhelyre a Peron Tehetségkutatóra, azzal az elgondolással, hogy ez az első tehetségkutatónk, kicsit megmutatjuk magunkat. Az esélytelenek nyugalmával jelentünk meg, és errefel megnyertük. A pesti döntőre tavaly októberben a járványhelyzet miatt nem tudtunk kiutazni, pont egy duó nyerte. Mégiscsak nagy dolog volt három hónapos zenekarként megnyerni a tehetségkutatót, ez nagyon jó löketet adott az önbizalmunknak, és persze a CV-ben is jól mutat. A hét tehetségkutatóról, ahová az utóbbi másfél évben elmentünk, hat díjat hoztunk el.

– Honnan is jön tulajdonképpen a KVAB név, van valami köze a belga egyetemhez?

KVAB: Avass be, kérlek, milyen egyetemről van szó.

– Művészetekkel és tudományokkal foglalkozó egyetem Belgiumban.

KVAB: Akkor van: Eszter képviseli a művészeteket, én pedig a tudományt, hiszen Eszter színész, én állatorvos vagyok. Egyébként nincs kapcsolat, nem is tudtuk, hogy van ilyen. De mindennap kiderül valami rólunk, ezért szeretjük az interjúkat. Egyébként a névválasztásra két válaszunk is van, a hosszabbik verzió, hogy két évvel ezelőtt a Sziget fesztiválon a függőágyban eldöntöttünk, hogy mivel már van néhány dalunk, legyen zenekarunk, aminek kellett egy vagány név. Olyasmiben gondolkodtunk, ami egyetlen szótag, hogy minden nyelven ki lehessen mondani, egyébként ez a mai napig nem jön össze. Találtunk is egy angol szót, a quabot a fiókára szokták használni vagy azt is jelentheti, hogy nem teljesen kész, kezdetleges. Ez így nagyon tetszett nekünk, de mondta Árpi, hogy ne kezdődjön Q-val, mert akkor már nem olyan könnyű kimondani, ezért magyarosítottunk rajta és így lett KVAB. Mindezt azért, hogy aztán KVÁB meg KVOB legyen belőle. A rövid válasz pedig az, hogy amikor féléves volt a zenekar, a lakótársunk megkérdezte, hogy ugye azért az a nevetek, hogy KVAB, mert „ketten vagyunk a bandában”? És azóta ezt mondjuk, ha kérdezik. 

– Jelenleg Eszter Kolozsváron végzi a színi egyetemet, Árpi pedig Miskolcon dolgozik állatorvosként. Hogy oldjátok meg a próbákat és a közös alkotást a távolság ellenére?

KVAB: Próbálni mindig fellépés előtt szoktunk. Bár ez nagyon nem profi hozzáállás, a szakmánk és a programunk miatt nem tudjuk másképp megoldani. Megpróbáljuk úgy alakítani, hogy egy nappal hamarabb találkozzunk Kolozsváron, és előző este csendesben futunk egy kört a dalokkal. Nem fér bele, hogy hetente próbáljunk, de már annyira bennünk vannak, hogy koncert előtt néhányszor könnyedén átfutjuk, otthon szöveget, dallamot, mindenfélét átnézünk külön-külön már elöljáróban. És igazából tegnap írtunk egy dalt, szóval működik.

– Így online…

KVAB: Árpi küldött egy demót, nekem volt rá egy szakasznyi szövegem, amit aztán felénekeltem telefonra, gyorsan összedobáltam vágóprogramban, és néhányszor küldözgettük még egymásnak a módosítási ötletekkel. Az a szerencsénk, hogy a hangvágás terén is vagyunk olyan szinten, hogy bármelyikünk össze tud rakni valamit, amit aztán a másik át tud nézni, ezzel is jobban haladunk. Persze így online 1-2 órával hosszabb volt megírni.

– Minden munkafázist meg tudtok oldani magatoknak?

KVAB: Nagyjából igen. Utolsó nagylemezünk, a Nyár stúdiómunkáit a sajátunknál jóval profibb stúdióban csináltuk, egyrészt, mert ott jobb a minőség, másrészt, mert sokkal könnyebb úgy dolgozni, hogy csak zenélni kell, és nem kell a felvétel részével is foglalkozni. Kacsó Tibor segített, a Marosvásárhelyi Rádió zenei szerkesztője, aki jóval tapasztaltabb, és jobban ért ehhez a programhoz; a hangvágás is külön művészet, így rábíztuk. Kicsit producer is volt Tibi a nagylemezen, és ezután sem szeretnénk ennél alább adni, de persze jó lenne egy saját stúdió valamikor.

– Ezenkívül van-e mérföldkő, ahová el akartok jutni a zenekarral?

KVAB: A stúdió nem is annyira zenekari cél, mert azt szép lassan úgyis összekuporgatjuk. Van kezdetleges stúdiónk, felszerelésünk, már csak fejleszteni kell, szép lassan csordogál és meglesz. Fontosabb cél, ami mostanában nagyon foglalkoztat, a koncertszínház. Nem feltétlenül darabhoz írni zenét, inkább úgy megírni egy zenei darabot, hogy témájában összefüggjön, amit elő lehet adni mondjuk egy kis kamarateremben – ez nagy álom. Folyamatosan dolgozunk rajta, mindig születnek demók, találunk egy verscsokrot vagy egy történetszál születik, amin megpróbálunk elindulni. De még nem sikerült megfelelő magot találni. Próbálkoztunk pályázatokkal, ha lett volna valaki, aki megdobja pénzzel ezt a projektet, akkor kénytelenek lettünk volna megcsinálni. Ehhez szükség lenne egy alkotótáborra, ahová elmegyünk egy hétre kettesben, vagy akár többen, akik az alkotói munkában tudnak inspirálni, és úgy dobjuk össze. Vannak olyan részei, amikben nekünk nincs gyakorlatunk, például hogyan tudsz két dalt összekötni, mitől lesz kerek valami. Bizony jó lenne dramaturg és rendező is hozzá, látványról nem is beszélve. Ez nyilván pénz kérdése, plusz az sem biztos, hogy ketten kell a színpadon lenni, szeretnénk akár nagyban gondolkodni, hogy legyen a hátunk mögött még négy-öt zenész, aki hangzásban bővíti, ha színészileg nem is.

– Hogyan működik a koncertezés, ti kerestek meg helyeket, vagy jönnek a meghívások?

KVAB: Kétszer volt olyan, hogy mi kerestünk meg helyeket, még a legelején. Nagy kapufa volt mindkettő, illetve otthon, Csíkban a Grundban volt egy jó koncertünk, úgyhogy azóta várunk. Amióta megnyertük a Peron Tehetségkutatót, meg voltunk a marosvásárhelyi Kottában, annyira sokat játszottak a rádióban, hogy karantén ellenére is egész jó nyarunk volt koncertek szempontjából, meg-megtaláltak a lehetőségek. Idén nyáron csak megkeresésekre mentünk. Olyan is volt már, hogy egy helyen a koncertdíj az ingyenfogyasztás volt, ami abban merült ki, hogy: koncert előtt nem iszunk, koncert közben sem, mire végzünk már mindjárt zárnak, én amúgy sem iszom, mert vezetek, tehát az én fogyasztásom egy víz, Eszter meg esetleg megiszik két sört. Szóval koncerteztünk már két sörért is, és még fogunk.

– A YouTube-megtekintések alapján legnépszerűbb számotok az Ágyban kávé, ti is ezt szeretitek a legjobban?

KVAB: Nyilván az Ágyban kávét nagyon szeretjük, mert sok díjat hozott. Komolyra fordítva a szót, nem mondom, hogy nem szeretjük, de nem is a legkedvencebb számunk, csak valamit elkapott az a dal, az emberek valamiért felkapták. Bárhová elvisszük, mindenki azt említi, hogy „tényleg milyen jó ez a dal”. Pedig a nagylemezről mindkettőnknek más kedvence van.

Eláruljátok?

  1. B. E.: Nekem az Álom a kedvencem, Árpinak meg a Ketten egy fülhallgatóval
  2. Á.: De amúgy mindig a legfrissebb dal a kedvenc. 
  3. B. E.: Nem, azért nem. 
  4. Á.: Igen, mert nem te írod a dalokat.

Na de ki írja a dalokat?

  1. B. E.: A szöveget és a dallamot én, a zenét meg a hangszerelést Árpi. Néha azért bele-belemászunk a másik területébe, de nincsenek kizárólagos feladatok, mindenkinek van valamilyen ötletmorzsája. De mindenkinek megvan az, hogy mit szeret, mihez ért jobban, ebből adódóan a feladatok elég egyértelműen osztódnak el.
  2. Á.: A Lírikus meg az Álom Eszter dalai, csak mindkettőt gitáron írta meg…
  3. B. E.: …amin nem tud játszani…
  4. Á.: De tud négy akkordot, és – ezen mindig megsértődik, de – pont ezért minden demója olyan, mint egy ifjúsági misének a jézusos dalocskája.
  5. B. E.: De megint különdíjat nyertünk a versfesztiválon A lírikus epilógjával, szóval a misés dalok valahogy slágerek.

– Összművészetiek ezek a dalok. Leginkább irodalomközeliek. Ez kezdeti cél volt, vagy csak így alakult?

KVAB: Nem volt ez célunk, de kezdetben verseket zenésítettünk meg mindketten, ebből adódóan volt ennek egy csírája. Fontosnak tartjuk még mindig a verses zenéket, mert néha a zenén keresztül könnyebben el lehet juttatni az emberekhez a verseket. Főleg ahhoz, aki nem szakmabeli, nincs folyamatosan verseskötetbe belebújva, hanem meghallja a verset, amit már a zene közvetít, tehát egyfajta értelmezést is ad a vers a zene mellé. Emiatt fontosnak tartjuk mindketten ezt szórni. Az Ágyban kávé viszont teljesen véletlenszerű volt. 

– Izgalmas videóklipeket is forgattatok két dalotokhoz. Meséljetek egy forgatási napról, és hogy hogyan jött az ötlet.

KVAB: Könnyű a két dalt összekötni, mert Csiki Zsolttal csináltuk mindkettőt, ő a klip ötletgazdája, rendezője és operatőre egyben. A Ketten egy fülhallgatóvalnak már ő és a párja, Erika voltak a látványtervezői is, kettejük agyszüleménye a klip, mi ott már tulajdonképpen tényleg színészként, próbababaként követtük az utasításaikat. 

  1. B. E.: Nagyon sokszor újra kell venni, emellett a sminkelés, az öltözés nagyon fárasztó munka. Nehéz saját magadat lipsyncelni, én nem tudom. Nagyon szeretünk forgatni, mert nagyon muris, nagyon sokat kacagunk, amellett, hogy munka, van egy csomó vicces momentum, amit kár lenne nem megélni. 

KVAB: A két kliphez képest alább már nem adnánk a szintet. Sok statikus videóklip készül most már, és kell az embereknek a látvány, már az is elég, ha nézhetik, ahogy a zenekar eljátssza. Ahogy a szöveg is fontos, úgy vagyunk a klippel is, hogy legyen sztorija, a látványra is igyekszünk figyelni. Mégiscsak Eszter a színház világából jön és ezt a gondolkodást szeretnénk valamilyen módon visszaadni. Nem feltétlenül zenekar vagyunk, hanem alkotók, egy teljes egészet akarunk adni a dalokhoz. 

– Mikorra várható a legújabb dalotok?

KVAB: Kényelmesek vagyunk dalírás szempontjából, mert az a helyzet, hogy tavaly már két lemezre való dalunk volt. Idén is születtek újabb saját dalok, most egy középlemezre való versfeldolgozásunk, hat dalunk van, amit szeretnénk áprilisban megjelentetni.

– Ha egy mondatban, szóban meg kellene fogalmaznotok, mit jelent nektek a zenekar, a közös zenélés, mit mondanátok?

  1. Á.: Ha nem lenne a zenekar, akkor Eszterrel még ennyit sem beszélnék, így már muszáj neki.
  2. B. E.: Én erről egyszer azt nyilatkoztam élő adásban, hogy jelenleg a kapcsolatunk tartja össze a zenekart, de el fog jönni az a pont, amikor a zenekar fogja összetartani a kapcsolatunkat. A műsorvezetők és Árpi is lefagyott, pedig én ezzel nagyon pozitív dolgot akartam mondani, de nem jött össze. Azt szeretem a zenekarban, hogy folyamatosan készülnek olyan termékek a dalok formájában, amik a lenyomataink. Ha megkérdezik, ki vagyok és mit akarok, meg tudom mutatni ezeken keresztül. 
  3. Á.: A zenélést abszolút hobbiként kezdtem, de mindig érdekelt a színház meg a művészet, éreztem, hogy erre szükségem van az életemben, a zenekar az én egyetlen művészi megnyilvánulásom. Nagyon motivál, hogy egyetem alatt jártam egy helyre gyakorlatozni, ahol a doki jazzdobos volt, most meg ahol dolgozni fogok, ott is a főnököm egy jazz-/dixieland zenekarban nagybőgős, tehát látom, hogy ez működik a munkámmal együtt is. Nekem ez már nemcsak hobbi, hanem ki is kapcsol, és mivel van benne munka, nem hiába csinálom.

Kaptok fanatikus rajongói leveleket?

  1. Á.: Szerintem nekem helyén van az egóm, de nagyon kínosnak érzem, amikor szembe dicsérnek. Volt olyan, hogy gólyatáborban egy elsőéves kislány nem mert leülni mellém, mert én vagyok az a fiú abból a zenekarból. Rendesen elszégyelltem magam, nagyon abszurd volt. Ha valaki meglátja, hogy zenélünk, és rákeres a dalokra, esetleg éppen mellettem elkezdi hallgatni, azt nagyon kínosnak érzem. De nem futottunk bele még sok ilyenbe, szerencsére.
  2. B. E.: Néha persze jönnek reakciók, ami nyilván jólesik, ha írásban jön, akkor még csak nem is kell pironkodni miatta. De azért ilyen nagy fanjaink nincsenek még, azt hiszem, vagy nem tudunk róluk.
  3. Á.: Hát a szüleink.
  4. B. E.: Mondjuk, én osztottam már autogramot 8 éves kislányoknak koncert után, bocsánat, nekem vannak rajongóim. Legalább tíz autogramot kiosztottam akkor. 

Hol hallhatunk legközelebb?

KVAB: Január hetedikére van felkérésünk a Planetáriumba, bár a rendezvényről még nem tudunk sokat elárulni, de mindenkit nagy szeretettel várunk.

*

Kedvcsinálónak pedig a Campus nevében ajánljuk, gyorsan nézzétek meg a bravúros Ágyban kávé klipjét, addig is álljon itt a refrén: „Csak egy gondolat bánt engemet / Ágyban, kávék közt kapni meg / Téged minden reggel. / S úgy szeress, mintha jó volna, / Az álmosság egyből elmúlna, / Mikor szól a vekker.”

Hozzászólások