Kellemesen ringató enyhe keserűség CSNK-módra

Fehér, fekete, narancssárga. Jó, rossz, és valahol a kettőtől távol ott az ember az örömben, keserűségben, elszenvedett sérelmekben és a múltnál kellemesebb jövőben. A Csaknekedkislány harmadik lemeze ilyen színekben és tematikákban jelent meg idén, kiegészítve két albumból és két középalbumból (EP) álló diszkográfiájukat. A tánczenekar megmarad az alternatív rock és indie vonalnál, laza érzelmi hullámvasúttal erősítve repertoárját.

A 2022-es album CSNK néven jelent meg novemberben. Ezzel a rövidítéssel sokszor hivatkozik magára az együttes; az általuk forgalmazott termékeken is megjelennek ezek a betűk, ezután pedig a legújabb, tizenegy zeneszámból álló albumjuk is a név viselőjévé válik. Nem ez az első eset a zeneiparban, hogy egy banda „önmaga után kereszteli” alkotását (megtette ezt korábban a Metallica, Gorillaz, The Clash és még sorolhatnánk). Az efféle címadás arra engedi következtetni a hallgatót, hogy a zenekar egyféle ars poeticaként tekint az illető albumra.

Ha ez igaz, akkor elkönyvelhetjük, hogy a Csaknekedkislánynak szelíd hangulatingadozásai, feldolgozatlan (családi) traumái, gyermeki boldogsága és mély, sokszor mélabús világnézete van. Ami bármilyen lelombozóan hangzik, zenekar és album esetében pezsdítően is hathat.

A CSNK első száma a Harag. A dal szövegileg oldottabb, mint amire a címből következtetnénk, a zenében viszont megmarad az érzelemmel járó energiatöltet, miközben Csepella Olivér erős szabadságvágyat énekel meg Szalai Anna kíséretében. Az albumon később még felcsendül ez az egyedi, kicsit folk, de mindenképpen underground hangzású női hang A Gólyában ma este című szerzeményben. Eddig ez az egyetlen dal a lemezről, amihez a YouTube-on videóklipet találhatnak az érdeklődők, valamint ez az album leghosszabb zeneszáma. Az alternatív zenére olyan szöveg épül, aminek fogalomköre erősen kapcsolódik a magyar szocializmus kései időszakához – megemlítik benne Marxot, felbukkan az elvtársak fogalomköre, a táncparketten pedig éppen „egy demszoc meg egy szocdem” talál egymásra. A Gólyában ma este azért is számít különösnek ezen az albumon, mert amikor az ember rászánja fél óráját a CSNK végighallgatására, érzi, hogy a többi felvételhez képest ez a dal nem illeszthető az eleddig megalkotott atmoszférába.

Ez a bizonyos hangulatvilág olyan közeg, amelyben az énekes régi, részben homályosan ábrázolt traumák és a jelenlegi, boldogabb élet elemeit osztja meg a hallgatókkal. A lemez második dalában, az Aki élni akar című számban hallhatjuk a sorokat, amelyek szerint „Felnőttél. Vagy hogyha nem, senki nem vár meg téged” vagy „Hogyha sírok, úgy szeretem magam, ahogy senki más”. Ezek a mondatok tipikusan olyan helyzetekre utalnak, amelyekben az élet elszenvedői a szomorúságban érzik magukat igazán otthon, valószínűleg azért, mert korai tapasztalataik ilyen kedélyállapotba passzírozták őket. A zene címe a szövegben kiegészül, rámutatva a sors igazságtalanságára – „Aki élni akar, meghal, aki meghalni, az él” –, a dallam pedig lendületes létbizonytalanságban ringat.

A halál motívuma a CSNK hatodik számában tovább fokozódik. Címe: Nincs itt, és ezzel nagyjából el is mondtunk mindent, amit kellett és lehetett. A dalszöveg ekképp árnyalja a mondanivalót: „Könnyen mondom, meghalt. Én tényleg nem tudom, az mit jelent.” Ez a dal nem annyira az elmúlást, mint olyant, vagy a halál mibenlétét taglalja, hanem az eltávozott személy utáni hiányérzetet és a hátramaradt értetlenségét a helyzettel szemben. Az élénk dallam és a felsorolásból álló verzék nem engedik a hallgatónak, hogy belesüppedjen a szomorúságba, mégis, a szöveg és a ritmus együttese hamar elérzékenyítheti az embert.

Az élet árnyoldalán maradva szót kell ejtenünk a Megérdemlem című szerzeményről. Ez a lemez legrockosabb zenéje, amivel az amúgy indie és alternatív stílusban játszó banda az erőteljes érzelmeket akarhatja kifejezni. Abból a létélményből kiindulva, hogy „Apám néha megvert, nagyon erős ember. Nem baj, mondom, nem baj, én neki drukkolok. Így aztán már ketten ütünk apámmal engem, kicsit legalább én is győztes vagyok”, eljutunk a várható következményekig, amelyben a szöveg elbeszélője bármit kapjon az élettől, úgy érzi, rászolgált, akár pozitív, akár negatív az élmény.

Valamiféle feloldódást a Pánik végén kapunk, ahol az énekes útjára bocsátja a félelmet. A zenére egyfajta lüktetés jellemző, és amíg a szövegben szereplő egyén eljut arra a szintre, hogy elengedje az alaptalan pánikot, szorongás gyötri. Ezt többek közt úgy fejezi ki, hogy: „A félelem, mint a rák, nem fékezi meg magát, az övé, ami lakatlan, ami nem az enyém magamban” – ezzel is kiemelve, milyen védtelen az ember az élete és önmaga fölötti kontroll nélkül.

Az albumban megfogalmazott keserűségeket az utolsó zeneszám egységesíti és bibliai hasonlattal keretezi. Az Ábrahám és Izsák javarészt a fiú szemszögéből illusztrálja a pillanatot, amikor apja késszorító keze még a levegőben van, kijelentve, hogy „Ki ilyet kér, nem Isten, ki megteszi, nem ember”. A dallam melodikus, de a zenét igazán emelkedetté a Song Factory Kórus háttéréneke teszi. Megkockáztathatjuk, hogy ez a legmaradandóbb alkotás a Csaknekedkislány új albumán.

Olyan zenét is szolgáltat a CSNK-album, amelynek szövege nem igyekszik az emberi lélek mélységeiben alámerülni, ezzel a dallamra, ritmusra, énekhang és zenei hangzás kölcsönhatására helyezve a hangsúlyt. Ilyen a Házasság az élet apró örömeivel, a Szó a maga blues-rockra hajazó stílusával, a Tavasz, amelynek elbeszélője fél lányokhoz közeledni vagy a Kávézóban, amelyben három szempár cikázó pingpongjátékának vagyunk fültanúi olyan intro után, ami kísértetiesen hasonlít Roy Orbison Pretty Woman slágerének kezdetéhez.

Az album szerkezeti felépítése, a zenék sorrendje nem véletlenszerű. A Haraggal nyitányként először csak az indulatokat fejezi ki különösebb háttérinformáció nélkül, aztán egyre merészebben elevenedik meg előttünk az érzelmek és a szorongás oka és okozata. Néhány oldottabb életjelenettel fűszerezve alakul ki a hallgatóban a szorongó személy létállapotának képe, egészen a hetedik dalig (Pánik). A következő három dalban szusszanásnyira megfeledkezhetünk a múlt és zavart lelkiállapot kísérteteiről (a gyermekkor eleme csak említés szintjén jelentkezik), viszont a lemez zárószámában metaforikusan visszatérnek a komorabb témák, a zene pedig érzelmi katarzist vált ki a hallgatóból. Ezért olyan a CSNK-album, mint a péntek délelőtti terápiás ülés.

 

Kép forrása: Csaknekedkislány Facebook oldala

Hozzászólások