Valahol az érettségi és az egyetemi jelentkezések rengetegében az elképzelésem váratlan fordulatot vett, és felrúgva korábbi terveimet, végül a bölcsészkar mellett döntöttem. Úgy gondolom, elég jó a nyelvérzékem, és az olasz nyelv meg kultúra varázsa már kilencedik osztályos koromban megragadott. Nagyon romantikus, laza és könnyű nyelv az olasz, így egyértelmű volt, hogy ez lesz az egyik választásom.

Amit tudni kell a „bölcsészekről”, hogy mindenki dupla szakos (kivéve talán egy-két magyar szakot), így lehetőségünk van két nyelvet tanulni. A kar nyújtotta rengeteg alternatíva közül már-már nehéz választani, szinte bármelyik nyelvet lehet kombinálni akármelyik másikkal.

A második választási lehetőségemmel kapcsolatban viszont egyáltalán nem voltam határozott. Csupán az lebegett a szemem előtt, hogy hasznos, mégis nem mindennapi nyelv mellett döntsek, hogy egy percem se legyen unatkozni. Így történt, hogy olasz-kínai szakos lettem. Igen, mindenki megdermed, visszakérdez, hogy „mi, hogy jött ez?” vagy „jaaaaa, és akkor megtanulsz írni kínai betűkkel?”, „csángcsungcsingcsong”. Őszintén, én sem tudom az ötlet konkrét forrását. Méregettem az opcióim, majd mikor megláttam a kínait, bekattant valami, és tudtam, éreztem, hogy nekem kacsintgat, ezt kell választanom. Persze a kíváncsi természetem és a kihívások iránti szeretetem is nagy befolyással volt a végső döntésemre.

A kínai nem olyan nyelv, amit mindenkinek tiszta szívből ajánlanék, hiszen mindenekelőtt nagy érdeklődésre és rengeteg türelemre van szükség már csak az alapok elsajátításánál is. De a vállalkozó szelleműeknek vagy azoknak, akik ki akarnak lépni a komfortzónájukból, bátran javaslom, hiszen ez a Föld egyik legszélesebb körben beszélt nyelve.

Legyen szó az olaszról vagy akár a kínairól, büszkén elmondhatom, hogy nagyon jó tanáraim vannak. Többségük fiatal és lendületes, közvetlen emberek, többek között ez is segített abban, hogy hamar megtaláljam itt a helyem és már a kezdetektől jól érezzem magam. Vicces, hogy csupán két nyelvet tanulok, de azokhoz legalább öt nyelven keresztül vezet az út. Tudni kell az idegen nyelvű szakokról, hogy az oktatást románul tartják, viszont vannak a közös törzsecskék (olyan tantárgyak, amiket szaktól/nyelvtől függetlenül mindenkinek tanulni kell), ezeket fel lehet venni mind magyarul, mind románul, plusz van olasz és kínai nemzetiségű tanárom is (akikkel angolul értékezünk). A rengeteg nyelv keveredése miatt számtalanszor megesett velem, hogy nem a kellő nyelven szólaltam meg (kínaiórán olaszul, olaszórán magyarul), ami kissé kellemetlen, de vicces szituációkba is sodort már. Amit egyesek hátrányként, én viszont nagyon vagány tényezőként fogok fel: a kínaiórákat nem a kar épületében tartjuk, hanem a kínai intézetben, ahol a termek falait kínai díszekkel, különféle írásokkal, versekkel borítják, egyfajta sajátos hangulatot adva.

Nagy pozitívumnak érzem a bölcsészkaron a dupla szakot, hiszen ezáltal nő a lehetőség minél több ember megismerésére (és a vizsgák száma is – sajnos), mivel mindenkinek másak a nyelvkombinációi. Nincs egy konkrét, kötött csoportom, ez mégis nagyon izgalmassá és érdekessé teszi az egész egyetemfeelinget.

Az olasz és a kínai valóban különös párosítás, de úgy gondolom, hogy csodás nyelv és kultúra tartozik mindkét szakomhoz. Szívem csücskévé vált az egész város, egyetem, tagozat, így igazán nem panaszkodhatom. Ehelyett inkább szívből ajánlom mindenkinek a bölcsészkart, amelyre egy befogadó és sokszínű egyetemen találhattok rá.