Japánban megalkottak egy teljesen élethű robotot, Ericát, akinek – alkotója szerint – lelke van, vicceket mesél, és tanulni is képes, mindezek mellett nagyon érdekli a külvilág. Austinban arckifejezésekkel, hosszabb távú memóriával rendelkező, tanulni képes robotot hoztak létre, aki remélik, később akár tanítani is képes lesz minket, embereket. De hogy ezek a lények ne csak a tanulásra, emlékezésre, kíváncsiságra legyenek képesek, manapság már szexrobotokat is fejlesztenek, hogy a „forever alone” emberek is megtalálják párjukat. Hát nem romantikus? Nincs is jobb érzés, mint amikor munkából hazaérve egy teljesen élettelen, mosolygásra esetleg képes robot vár, aki nem főzött vacsorát, nem kérdezi meg, milyen napod volt, nem ölel meg. Nézd a jó oldalát, bizonyos igényeidet azért kielégíti. Vagy nem? Nem számít, hogy egyes embereknek nincs munkája, esetleg nincs lakása, a lényeg, hogy munkahellyel rendelkező robotok már léteznek. Nem számít, hogy nincs pénz mondjuk egy iskola felújítására, ahol a jövő generációja tanul, a lényeg, hogy robotok fejlesztésére kerül. Hiszen bennük van a jövő. Ők tanulnak mesterségeket, később ők alapítanak családot is. Vagy nem? A világ fejlődésére természetesen szükség van, itt nem az a probléma. Nem is az, hogy robotokat fejlesztenek ki az okosabb, fejlettebb környezet kialakulása érdekében. Itt a baj csak az, hogy ezek a gépek „elveszik” az életünket. Ők „akarnak” tanítani, tévébemondók lenni, szeretetet nyújtani. Talán már saját magukat is létre akarnák hozni. Vagy nem? És akkor már mi szükség is lenne az emberekre?

 fotó: unsplash-logoAlex Knight