Bizonyára feltetted már magadnak ezt a kérdést, amikor randira, sörözni, bandázni, esetleg egyetemi előadásra vártak. Vagy, ami még jobb: az összesre egy időben. Na de lehet-e jó döntést hozni, ha nagyobb a programkínálat? És ha igen, hogyan tegyük azt?
Fiatalként, egyetemistaként számomra az időbeosztás igazi kihívás. Néha pontosan azzal vesztegetem a perceket, hogy azon filózom: érdemes-e választani két esemény közt, részt venni az egyiken a másik árán? Vagy azon a frappáns kis szövegen agyalok, ami ne legyen sértő, de magyarázatot adjon például egy randimeghívás elutasítására.­

Aztán néha mégis arra eszmélek fel, hogy nem tudom, épp mit keresek ott, ahol vagyok. Vagyis újabb rossz döntést hoztam, és ezt a legtöbb esetben amiatt, mert valaki másnak a kedvében akartam járni. Ám ahogy a mondás tartja, az ember hibáiból tanul, a néhány kellemetlen tapasztalat arra ébresztett rá: bizony, ha jó élményeket szeretnék, akkor a saját prioritási listám élére nekem kell kerülnöm. Mégpedig olyan módon, hogy indulás előtt egy újabb kérdést fogalmazok meg magamban: valóban ezt szeretném? Ha a válasz egy határozott igen, nincs más dolgom, mint élni a lehetőségekkel, de ha elbizonytalanodom, akkor sem pánikolok, sőt, nem is keresem a kifogást. Ha meghívtak, akkor a másik embert, ha pedig saját döntés volt, akkor önmagamat tisztelem meg azzal, ha bevallom: úgy érzem, nincs ott a helyem vagy éppen jobb dolgom akadt közben.

Az egyenes beszéd már rég nem divat, pontosan ezért nagy esély van rá, hogy a meghívó értékelni fogja, hogy ezt megléptem. Ha pedig váratlanul mégis ironikus hangnemre vált, akkor pedig tiszta lelkiismerettel mosolyoghatok rá.